Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - Lovicsek Béla: Ballada a szerelemről
— Délután, hát téged? — Éppen most. — Mi lesz velünk? — Nem tudom, mit akarnak velünk, de liogy az első alkalmas pillanatban meglépek, az biztos! — Veled tartok — mondja a szabó fia. — Van cigid? — Akad ... tessék!... Húzódj odébb! — mondja Béla, és ő is végigfekszik a zsákok tetején. Arra ébred, hogy fázik, és körülötte mozgás, kiabálás van. Mindenki a szélesre tárt ajtóhoz húzódik. — Sorakozó! — kiált odakint valaki egy nagyot. A behavazott mezőn, hosszan kígyózva menetelnek nyugat felé. Az egyik falu szélén megállnak, s egy üres juhakolba terelik be őket. Délben kenyeret meg feketekávét kapnak. A kávét nagy falajtból csurgatják csapon a német csajkákba. Ebéd után két szekér szalmát hoznak az akolba. — Ügy vélem, egyelőre itt maradunk — mondja Béla a szabó fiának. — Minden jel arra mutat. Megfagyunk az éjjel. Délutánra őrt sem állítanak a németek. Ki tudja, éjjelre állítanak-e?... Ügy látszik, nem sokat törődnek velük, s talán ők maguk sem ibánnák, ha szétszéledne a társaság. — Az éjjel lelépünk — mondja Béla. A nagy várakozásban és idegfeszültségben észre sem veszik az emberek, hogy beköszöntött a tavasz. Észrevétlenül, csendes alázattal jött. Meleg napsugárral, langyos szellővel, különös ízekkel és illatokkal köszönt mindenkit... Csodálatosan kék az ég. Zsendül a fű, rügyeznek a fák, madárcsiviteléstől hangosak az udvarok. A kerítés tövén hóvirág harangja bólogat, s teríti üdezöld levelét az ibolya is. Dongók zümmögnek, méhecskék döngicsélnek. Mindenütt teret kér és hódít az élet... Délelőtt a németek felszólították a Garam- hoz közel lakókat, hogy hagyják el lakásaikat, mielőbb költözzenek el a veszélyes zónából. Most már történni kell valaminek! Béláék éppen ebédelnek. Aránylag jó a hangulatuk. A szélesre tárt ajtón és ablakon kedvére sétálgathat be és ki a tavaszi levegő. — Délután mi is elköltözünk — mondja Béla vidáman. — Majd valahol az állomás környékén meghúzódunk arra az egy-két napra, mert többről most már szó sem lehet! — De bizakodó vagy! — Meglátjátok, két-három hét múlva egymás szemébe nevetünk, és azt mondjuk: hát érdemes volt ennyit izgulni? Ágnes hirtelen leteszi a kanalat, lehajtja a fejét, és az asztal szélébe kapaszkodik. Bo- riska néni nyomban észreveszi. — Mi van veled? — Semmi, semmi... Kicsit megszédültem — Hogy elsápadtál, adok egy kis vizet. — Köszönöm! Már nincs semmi bajom... Abban a pillanatban árnyék vetődik a konyhába. Két nyilas áll az ajtóban: egy szakasz- vezető és egy közlegény. — Szirmai? — kérdi a szakaszvezető. — Igen — mondja Béla, és feláll az asztaltól. — Velünk jön! — Mit akarnak velem? — Mozgás, mozgás, most nincs idő a dis- kurálásra! Gyorsan, kapjon magára valamit, és gyerünk! Ágnes csak most tér magához rettenetéből. Csak most fogja fel teljes egészében, hogy mi is történik itt tulajdonképpen. Béla elé ugrik, és belekapaszkodik. — Nem engedlek! Boriska néni halálsápadtan áll. Mintha minden vér kiszaladt volna belőle. Tehetetlen, mozdulni sem tud. Félő, hogy összeesik. Béla arca is hamuszürkére változik. — Nem engedlek! — jajdul fel újra a lány. Az arca fájdalmasan eltorzul. Szorítása, mint a vaskapocs. A szakaszvezető int a közlegénynek, mire az durván félrelöki a lányt. Azaz csak lökné. Vadul szorítja Bélát. Szinte beletapad a húsába. — Félre onnan! — ordítja el magát a szakaszvezető, és fenyegetően kattan géppisztolyának a závárzata. — Nyugodj meg, Ágnes! — mondja Béla csendesen és sápadtan. — Visszajövök, meglátod, most is visszajövök hozzád! — Nem engedlek, nem engedlek!... Én is veled megyek! Nem maradok itt, veled megyek! Most már nem sokat teketóriáznak a nyilasok. Ágnest erőszakos kézzel elválasztják Bélától, és félrelökik. — Indulás! Béla kilép a konyhából. Ágnes utána. Visz- szalökik. — Engem is vigyenek! — sikoltja. — Nem értik, hogy vigyenek!?... Zsidó vagyok, el kell, hogy vigyenek!... Egy pesti gettóból szöktem meg! Nem hallják? Zsidó lány vagyok!... Hát miért nem visznek el! ? — Hülye! — mondja a közlegény. — Nem hülye ez: rafinált szajha! — feleli a szakaszvezető. — Hogy még zsidó lány!...
