Irodalmi Szemle, 1966

1966/2 - HAGYOMÁNY - Kókay György: A pozsonyi újságírás kezdetei

volt. Noha Rát eredetileg teológusnak készült, tanult matematikát, és hallgatott statisztikai előadásokat is. Volt Schlőzernek az egyetemen akkoriban egy kollégiuma, amelyen az újságolvasás művészetével foglalkozott. Ez még csak fokozta Rát érdeklődését az újságok iránt.

De más jelentős professzorok is hatottak Rátra. így mindenekelőtt Heyne, akinek a nevéhez fűződik az újhumanista irány megalapítása. Őnála, az addig száraz grammatizálás helyét a költői művekkel való esztétikai foglalkozás foglalta el. így Rát nemcsak az államismereti iskola tárnvaiban, hanem az irodalomban is magas színvonalú képzést kapott. Ehhez járult még a gazdag göttingai könyvtár és azok a német írói szervezkedések, amelyeknek Rát éppen akkor tanúja lehetett Göttingában, és amelyek a nép dalai felé irányították a figyelmet. De őrá is nagy hatással volt az az egész szabad légkör, amelyre a későbbiek során ott tanuló magyarok elragadtatott sóvárgással emlékeztek vissza.

Mindez kétségtelenül jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy visszatérése után újság alapítására gondolt. Ekkor volt már Pozsonyban újság, de csak német nyelven: a Pressburger Zeitung. Ezt a Landerer-nyomdá- ban készítették, szerkesztője pedig egy ideig Windisch Károly Gottlieb városi tánácsos volt. Hozzájárultak Rát tervéhez, hogy a másik nyomdász, Paczkó Ágoston meg magyar újságot adjon ki. A Helytartótanácsnál azonban megakadt a lapengedély ügye, de végül is Mária Terézia hozzájárulását adta. így 1780. január 1-én megjelenhetett az első magyar nyelvű újság, a pozsonyi Magyar Hírmondó. Nálunk akkor még csak hetenként kétszer jelentek meg az ilyenfajta politikai lapok, a postajárathoz igazodva. Alakjuk sem hasonlított a mostani újságokéhoz: nagyságuk inkább a mai kisalakú könyvekéhez volt hasonló. Ami azonban az újság feladatát illeti, e téren már kisebb volt a különbség. Mert Rát Mátyás és követői a magyar újsággal részben tájékoztatni kívánták a magyar olvasókat a világ és a hazai élet eseményeiről, részben pedig nevelni akarták a társadalmat a felvilágosult szellemű, nemzeti műveltség — és ennek legfőbb hordozója: a nemzeti nyelv — megbecsülésére.

A nemzeti nyelvű sajtó létrejötté többnyire a haladó polgárságnak a feudális osztályok elleni harcához kapcsolódik. Nálunk a történeti okok miatt nem fejlődhetett ki ekkor még jelentős magyar polgárság, ezért a nemzeti nyelvű sajtó létrehozása sem ennek az osztálynak a fejlődéséhez kapcsolódik, hanem a ka- pitalizálódás irányába meginduló köznemesség gazdasági és politikai törekvéseihez. És miként felvilágosodáskori irodalmunk és művelődésünk, úgy a magyar újságírás kezdetei is része és megnyilatkozása volt annak a nemzeti mozgalomnak is, amely az osztrák gyarmatosító politika ellen irányult.

Bár, miként Rát Mátyás megfogalmazta: „nem lehehett és nem is volt tanácsos“ mindent megírni az újságban, mégis számos megjegyzés bizonyítja, hogy a szerkesztők a bécsi gyarmatosító gazdaságpolitika ellen éppen úgy felléptek, mint a hazai antifeudális törekvések érdekében. Az osztrák vámpolitika ellen irányultak azok a — néha nem is burkolt — támadások, amelyek akadályozták a nemesi birtok fejlődését. Anglia példájára hivatkoztak, és a kereskedelem fejlesztéséért és szabadságáért cikkeztek. Hangot adtak például a Pozsony környéki szőlőtermelők elkeseredésének, akiket különösen súlyosan érintett az osztrák borok eladása érdekében alkalmazott bécsi vámpolitika. Számos cikket találunk az első magyar újságban, amely mezőgazdasági reformokat sürget. Ezek sorában többször is találkozunk Tessedik Sámuel nevével is.

Az első magyar újságszerkesztők, miként a korabeli haladó értelmiségünk, íróink jó része, kezdetben reménykedve tekintettek II. József uralkodása elé. Bíztak felvilágosultságában, és abban, hogy gazdasági téren is orvosolni fogja a sérelmeket. Amikor azonban nyilvánvalóvá- vált, hogy a császár egy központosított birodalom létrehozása érdekében egyre kevésbé veszi figyelembe a nemzeti érdekeket, sőt a nemzeti nyelv fejlődését is megakadályozza, a magyar újság is burkolt ellenállást fejtett ki: az uralkodó ellen.

De nem vált mégsem a kifejlődő nemesi nacionalizmus szócsövévé. És ebben jeléntős szerepe volt az újság létrehozójának, Rát Mátyásnak. ő ugyanis nemcsak ä nemzeti nyelvű tudományosság és irodalom kifejlesztésének volt — szinte Bessenyei ébresztésével egy- időben — a lelkes híve és szervezője, hanem

— és ebben túl is haladta Bessenyeit — nagy megértést tanúsított a többi hazai nép hasonló törekvése iránt is. Németországi tanulmányútja során többször szembetalálkozott azokkal a német nyárspolgári nézetekkel, amelyeknek hirdetői úgy kívánták saját műveltségük látszatát emelni, hogy szükségét érezték a többi, elsősorban a tőlük keletre eső népet barbárnak, műveletlennek nevezni. Rát, amikor e vádakkal szembeszállva a magyarság régi kultúrájáról beszélt — felsorolva a 16. és a 17. század leghaladóbb magyar íróit —, hozzáfűzte ehhez azt is, hogy a többi magyarországi népnek is van kultúrája, irodalma. Határozottan kijelentette, hogy nem csupán a magyar, ha^, nem mindegyik nép anyanyelvének á kifejlesztésére szükség van, mert ez a feltétele az ismeretek terjedésének csakúgy, mint a tudomány fejlődésének. Szokatlan hang volt ez