Irodalmi Szemle, 1966
1966/2 - Bárczi István: Az udvar négyszöge - Bárczi István: Nagyapám
Bárczi István az udvar négyszöge Az udvar négyszöge ölnyi birodalom se Prága se Budapest se Párizs se Róma az udvar négyszöge csirke liba kecske néhány ismerős arc emberre vadászó almafa-akasztófa az udvar négyszöge mint egy félkész rajzlap s udvar-négyszögű ráma festéknek kapa seprű örökíró-kréta az udvar négyszöge dicső születések tragikus halálok világűr-tágas béke villányi szálló trágya akár a rakéta az udvar négyszöge apám anyám sorsa pór-ősök intelme csigahéjba kövült enyém-tied párharc vallás-önvédelem az udvar négyszöge régi vár szüntelen hazajáró lélek mindent-magába-záró udvar-történelem az udvar négyszöge kényszerű jókedv-gyertya és szárazabb lélek mint a vén diófa az udvar négyszöge cella cella cella nekik mégis Prága Budapest Párizs Róma nagyapám Egy sors világát élte, szalmakazlakig ért fel, gondok komor bikáit terelte villanyéllel. Ha Krisztus-tenyere bunkós ökölbe rándult, gyorsan megbilincselték, világgá így kirándult. A házra még új ereszt szegeit — „s míg lábra állhat“: új lépcsőt a padláshoz és sírkövet magának. Gondok komor bikáit terelte villanyéllel — egy sors világát élte. az égig sose ért fel.
