Irodalmi Szemle, 1966

1966/2

1909. november 10-én született Pécsváradon (Magyarország). Gyermekkorát Szlovákiában tölti, de művésszé Prágában formálódik, ahová elsősorban az újságírói pálya vonzza. Azonban többet rajzol, mint ír, s 1930-ban (Fulla és Galanda akkor adják ki manifesztációs Magánleveleiket) W. Nowak tanítványaként a prágai Festőakadémia hallgatója lesz. A következő évben már részt vesz egy kiállításon, és két év múlva Párizsba látogat. Nemes alapjában az európai modern irányzatokkal jegyzi el magát. Erről J. Urzidil a pozsonyi Fórum című folyóiratban (a prágai Dr. Hugo Feigl-képtár- ban történő első önálló kiállítása után) már 1936-ban cikket ír. S ír arról is, hogyan tolja Nemes a bonnardi festmények logikáját a mattisi színek és a Klee-képek atmoszférája felé, s ír művészetének inspirációiról, tengerentúli egzotikumáról, költői intimizmusáról stb. Két év múlva Nemes már Osztraván és Kassán állítja ki képeit. Ez az év azonban már túlontiíl tele volt gyűlölettel, mely veszélyes volt nemcsak művészetére, de Jpuszta életére nézve is. Emigrációba kényszerült. Helsinkiből azonban a terjedő háború miatt tovább kellett menekülnie Norvégiába, majd 1940-ben, a német invázió után, Svédországba. Stockholmban telepedett meg. Ismét dolgozni kezdett, és 1941- ben megrendezte első kiállítását is.

A szürrealizmus a háború éveiben nemcsak a háború és az übermenschek „új művészeti rendje“ elleni tiltakozás volt. Abban a néhány országban, ahol hívei nem kényszerültek illegalitásba, elsősorban a szabadság és a forradalom entliuziazmusát jelentette. Ilyen volt pl. Breton aktivitása Amerikában, s Nemes tevékenysége Svédországban. Az utóbbi 1943- ban A. Yunkersszel, M. V. Svanberggel és C. O. Hulténnal megalakítja a „Minotaure“ csoportot, amely messzemenően hatásosabb volt, mint pl. a szorosan helyi jelentőségű halmstadi csoport szürrealista intermezzója a harmincas években. Nemes és Yunkers elsősorban az internacionalizmus elemeit hozták a művészetbe. (Yunkers lett származású festő sorsa hasonló volt a Nemeséhez.) Megmutatkozott ez Picasso-, Chagall-, Miró- és Ernest-motívumokra épített műveikben, és Nemes esetében Chiric metafizikus festészete elemeinek egyéni újjászerkesztésében. A Minotaure“ csoport tagjainak hangsúlyozott imaginativitása éles ellentétben állt a svéd expresszionizmus és az északi romanticizmus kegyelettel őrzött hagyományaival.

1947-ben Nemes visszatért Prágába, s itt újból meg akart telepedni. Ez az év azonban jelentős svédországi sikereinek az éve volt. A stockholmi Form képtárban rendezett kiállítása nagyon sikeres volt, és kinevezték a göteborgi képzőművészeti iskola (Valand) igazgatójává is; ezek a tények döntöttek további sorsa felől. Visszatért Svédországba, nyolc évig a Valandon tanított, és ma — bár ezt a stockholmi akadémia féltékeny és konzervatív professzorai nem nagy örömmel hallják — a „Nemes-iskola“ érvényes és jelentős fogalom a svéd művészetben. Pedagógiai rendszere a sokoldalú elméleti és gyakorlati okta%1<hnJLf t //*) x

^ Nemes Endre: Rajz (1958)