Irodalmi Szemle, 1966

1966/2

tás alapjaira és a technika, valamint a művészi mesterség tökéletes ismeretére épül. A legnagyobb elismerést talán monumentális műveiért kapta. Stuco lustro technikával készült munkái és márványintürziói is sok monumentális dekoratív munkához szolgáltak alapgondolattal. A mai svéd -művészetben Nemes jelentős egyéniség. Ebben az évben magas állami kitüntetésben részesült, amelyet az ország történetében először ítéltek oda néhány nagy élő művésznek.

Az emigráció első éveiben, az új környezetben Nemes alaposan átgondolja, melyek alkotásának állandó és legfontosabb sajátságai. Természetesen a kor atmoszférája is jelentősen hat a Nemes-vásznak cselekményének elé- gikus-nosztalgikus hangolására. Habár ezek a kévék is magukon viselik a művész sajátos melankóliájának jegyeit, a tér, a vonalak, az alakzatok és színek egyre izoláltabbak. töredékesebbek. s a manekenfigurákból, és évületek- ból-munkásokból konstruált szimbolikus jelenetek egyre fragmentálisabbaknak hatnak. Ez az imaginatív korszak a Kafka Prágájának reminiszcenciáiból születő nehéz, fülledt levegőjű képeiben csúcsosodik ki. Teddy Brunius professzor ezekről a képekről azt írja. hogy a rettenet érzése bennük a legszuggesztívabb, de valami különös kegyetlen öröm jegyét is magukon hordják: „Csak egyetlen ilyen, a kegyetlenség és öröm ambivalenciájára hajló művészt ismerek — Odilon Redont."

Azzal, hogy Nemes véglegesen dönt: Svédországban marad — megváltozik festészete is. Sók olyan képzetétől megszabadul, amelyek eddig hazájához kötötték. A Valandon eltöltött és sokoldalú művészi- aktivitással teljes években formakezelése kötetlenebbé válik. Az 1947 előtti években készült utolsó festmények robbanó színei intenzívebbek lesznek. Alapvető sajátságuk a kontraszt. Nem töri meg őket a metafizikus csendéletek interierjeinek illuzórikus tere. csak síkot látunk, amelyben tárgyak és figurák fragmentumjai vannak egymással élesen szembe' állítva. Ez nemegyszer a sík különös horizont nélküli változatának tűnik, hasonlónak ahhoz a látóhatár nélküli világhoz, amelyet a mikroszkóp alatt vagy röntgen képernyőjén át látunk. Ezek a képek ugyan figurális motiváció nélküliek, mégsem nonfigurálisak. Bennük az embernek, mint a képuniverzum mértékének, nincs központi helye, ezek a képek az embert csak a világ - egyetem részeként értelmezik. Emellett a valóság jelenségeinek töredékei képesek a művész összetett belső világának ■sokszorosan rétegződött érzéseit és történéseit asszociációk alapján rekonstruálni. Nemes legújabb alkotásai is gazdagok metaforákban. A kontrasztok itt még hangsúlyozottabbak. Ezek szinte kizárólagosan kombinált technikával készült művek.

Nemes Endre változó, de mindig^ izgalmas műve nagy érték: a művész és a mű egységének hordozója. Az alkotó formai módszerei változtak, de alkotásainak lényege: emberi

totalitásának fokozatos felszabadítása — nem változott. (jm§)