Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - DISPUTA - Duba Gyula: Vita prózánk helyzetéről
fogalom mai szemmel romantikus emberkategóriának tűnik, de a maga idején értékelő kritériumot jelentett; egyéniséget, valóságszemléletet, emberséget. Öntudatot, mely egyben jellegzetesség és szellemi érték. Ezt a hagyományt ma nem ismerjük. Nem tudjuk, mit jelentett pontosan. S ami még lehangolóbb, nem ismerjük azt az elemző indulatot, mellyel egy irodalom helyét, témáját és stílusát keresi az életben. Fábry példájának ragyogása olyan felületre esik, mely nem veri vissza, hanem elnyeli a fényt. Talán innen a harmadvirágzás prózairodalmának jellegtelensége és életérzésbeli egyenetlensége. Nem keresi s így nem is mutatja helyét a világban. 2. Voltak-e sajátos jegyei prózairodalmunkban a sematizmusnak? Hol és milyen művekben mutathatók ki egy reálisabb írói szemlélet jegyei? A harmadvirágzás irodalma a sematizmus jegyében született. Ez egyben az indulás igénytelenségét is jelentette. A sematizmus egyrészt életszemléletbeli uniformizáló- dást, másrészt stílus-utánérzést jelentett. Az írói egyéniség kibontakozását mindkettő lehetetlenné teszi. Ehhez járult még a nemzetiségi szellemi élet szükkeblűsége és kicsinyessége, mely ugyancsak nem kedvez a határozott írói egyéniség fejlődésének. Véleményem szerint nem érdemes a kérdésről sokat beszélni, a vitatott korszak a szocialista társadalmakban élő népek közös nagy tanulsága, és irodalmunk fejlődéséhez annak a néhány évnek az elemzése csak közvetve szolgáltat külön tanulságokat. 3. Hogyan ítéli meg prózai megformálás szempontjából a csehszlovákiai magyar múltat és jelent? Milyen lehetősége van irodalmunkban az epika kibontakozásának? Csehszlovákiai magyar múlt... Alig fél évszázadnyi az az időszak, melyet jelent. Hipotézisként fogadjuk el, hogy egy határozott népi és szellemi kultúrájú etnikai egység történetét jelenti. Mi következik ebből? Egy nép (nemzet vagy nemzetiség) története, olyan események sorozata, melyek az illető népet érték, felemelték vagy a mélybe taszították, s közben formálták, és életfilozófiáját elmélyítették. Kialakították valóságszemléletét, erkölcsét, gondolkozását és szellemi értékeit. (Hozzávetőleges analógiaként álljon előttünk Erdély példája, melynek külön történelme, szellemi élete és irodalma van.) Ma a szlovák nemzeten figyelhetjük meg, hogy modern nemzetté válása idején hogyan alakítja ki történelme egyes időszakainak (1848-49, Szlovák Nemzeti Felkelés) mai képét, kutatja hagyományértékét, fogalmazza meg hozzájuk való viszonyát. Felmerül a kérdés: lehet-e a csehszlovákiai magyar kultúrát ilyen önálló szellemi területként értékelni? Véleményem szerint, igen! Létezése óta annyira magára utáltán és annyira öntörvényűén fejlődik, éppen két, sőt három kultúra közötti szigethelyzeténél fogva, hogy önálló szellemterületként fogadhatjuk el. S ha ez igaz, a csehszlovákiai magyar múltnak két eseménye volt döntő hatással a magyar nemzetiség életére: az első maga a nemzettől való elszakadás ténye, mely az első köztársaság fizikai és szellemi alapélménye volt, a második az 1945—48-as évek jogfosztottsága, mely a harmadvirágzás íróinak döntő élményévé vált. Mindkét élmény egyfajta emberséget sugall: a gyengébb fél őszinte emberségét, mely mélyebb és az emberi lét szempontjából fontosabb, mint az erősnek sokszor öncélú, nagylelkű gesztusokra épülő, esetleg türelmetlen humánuma. Olyan emberség ez, melynek tisztasága vitathatatlan, őszinteségét létkérdése biztosítja, s emellett aktív is, mert jogaiért harcolnia kell. A másik tényező, mely véleményem szerint formálhatja prózánkat és jellegét biztosíthatja: nemzetiségünk létfeltételei, szellemi kapcsolataink és társadalmi életterünk. Kultúrák határterületén élünk, lényegében két kultúrához tartozunk. A magyar kultúrához nyelv és szellemi emlékek, a csehszlovákiai szellemi élethez társadalmi hovatartozás köt. Az ebből a helyzetből adódó hídszerepet már az első köztársaság idején megfogalmazták. Közvetítő elem, érintkezési felület a különböző nyelvű és szellemű kultúrák között. A szocialista társadalmak fejlődése számol az államhatárok megszűnésével és a nyelvi határok, kultúrkörök kialakulásával. Ebben a folyamatban a határterületekre bizonyára fontos szerep jut majd. író számára ez a program — kevés. így helyzetünk csupán külső effektusokban érvényesülne, belső
