Irodalmi Szemle, 1965
1965/3 - FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 III. Ruby (befejező rész)
2. Az Egyesült Államok biztonságát érintő számtalan (kérdésben tévedett (lásd Egyesült Nemzetek, berlini fal, rakéták bevonása, Kuba, gabona szállítás, szerződés a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról, stb.), 3. Nem mutatott elég erélyt a kommunisták és szervezeteik nyilvántartásáról hozott törvényeik gyakorlati érvényesítésénél. 4. Támogatta és ösztönözte a kommunisták által sugalmazott faji megmozdulásokat. 5. A szövetségi csapatokkal jogtalanul betört egy szuverén állam területére. (Nyilván azokról a szövetségi egységekről van szó, amelyek a déli államokban az iskolák egyesítését fedezték a fajgyűlölők támadásaival szemben. — D. P.) 6. A kormány-hivatalokba következetesen kinevezett olyan embereket, akik nem keresztények. Támogatja a legfelsőbb bíróság kereszténység ellen irányuló határozatait. A szövetségi hivatalok tele vannak idegenekkel és kommunistákkal. 7. Minden képzeletet meghaladó hazugságokba keveredett, s ezekkel rászedte az amerikai népet (beleértve a magánéletét illető hazugságokat is: elhallgatta például, hogy egyszer már megnősült és aztán elvált).“ Ilyenek és ebhez hasonlók voltak a „kérdések“, amelyekhez a Dallas Morning News cikke is visszatért ezzel a záró felhívással: „Kennedy úr, mi az Egyesült Államok polgárai kérjük az ön válaszát ezekre a kérdésekre — mégpedig azonnal. S mindez fekete keretben. És — pont a merénylet reggelén: Aláírás: Bemard Weissman. Meddig nyúlnak a szálak Ezt a nevet már ismerjük: Mark Lane ügyvéd szerint Bemard Weissman találkozott néhány nappal a merénylet előtt Ruby strip-tease bárjában Tippit rendőrrel. Akár beigazolódik ez a hír, akár nem, annyi bizonyos, hogy Weissman legalább is segített előidézni Dallasban a Kennedy-ellenes hisztériát. Vajon mi történne, ha megpróbálnánk ebből a névből kiindulni, és nyomon követnénk, hová vezet az út. 1. Bemard Weissman, aki 26 éves, a merénylet után körülbelül három napon át rejtőzködött. (Azt állítja, hogy a sajtó elől, de ez kérdéses.) Aztán apja házában tűnt fel Mount Vernon közelében, New York államban. (Daily Worker, 1963. december 18.) Dallas tehát hagyta, hogy egy idegen szóljon a nevében. Texasból és a Délről (vagy Délről és Nyugatról: Texast nyugati államnak tartják) New York-ba, északkeletre jutottunk. A háttérben nyilván olyan emberek álltak, akiknek összamerikai kapcsolataik voltaik. 2. A Washington Post című lap, amely Ken- nedyhez különösen közel állt, megállapította, hogy Weissman és társa, William Burley, kapcsolatban állt Dallasban Larry Schmidttel, egy biztosítási ügynökkel. Ez a férfi a magát „Young Americans for Freedom“-nak nevező szervezet egyik vezető tényezője (Ifjú amerikaiak a szabadságért). Néhány héttel Kennedy látogatása előtt szervezte Schmidt ebben a minőségében a jobboldali diákok tüntetését Adlai Stevenson, az ENSZ amerikai küldöttségének egyik vezető szabadelvű demokratája ellen. A tüntetők köpködtek rá és transzparensükkel fejbe verték. (Daily Worker, 1963. december 18.) Weissman nem hiába lépett fel Dallas nevében: voltak ott szövetségesek. És fordítva: szervezetük nem csak dallasi, sem kizárólag texasi, a többi államban is vannak „klubjai“ és követői. Nem kevésbé érdekes, hogy az elnök elleni kirohanást nem írta alá sem Schmidt, sem egyetlen hazai politikai barátja: Dallas nyilván fedni akarta magát: Egyúttal bebizonyosodott, hogy a Weissman mögött álló csoportok szervezettsége jó, nem első alkalommal lépnek így fel, és hálójukat kivetették az Egyesült Államok területének jelentős részére. 3. Weissman elmondta, hogy Schmidttel Münchenben ismerkedett meg: ott az amerikai katonai rendőrségnél szolgáltak. (A Daily Worker a Washington Post alapján.) Az FBI és CIA (Oswald) valamint a dallasi rendőrség (Ruby) után tehát a katonai rendőrséggel is találkozunk. Ennek nyilván szintén megvannak a maga szoros kapcsolatai a szélső jobboldallal. Együttműködik a kémhálózattal és a helyi lakossággal is kapcsolatba kerül — ebben az esetben a nyugatnémet lakossággal. Röviden: rendkívül alkalmas érintkezési pont ez a tengerentúli és a hazai fasizmus számára. 4. A Nyugat-Németországi amerikai hadsereg egyik parancsnoka Edwin A. Walker vezérőrnagy volt. 1961-ben kiszivárgott a híre, hogy Walker utasítására „nevelő“ cikkeket és brosúrákat terjesztenek az amerikai katonák között, amelyek a hírhedt John Birch Society nyomtatványaira támaszkodnak. Ahogy azt a további vizsgálat megállapította, ezek a cikkek, amiket a katonák kötelesek voltak elolvasni és tiszteletben tartani, egyenesen Kennedy elnököt támadták, az amerikai hadsereg főparancsnokát, és kommunizmussal, vagy arra való 'hajlamossággal vádolták. Walker tábornokot visszahívták Washingtonba, és egy rövid fegyelmi eljárás után ott kellett hagynia a
