Irodalmi Szemle, 1965

1965/3 - FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 III. Ruby (befejező rész)

hadsereget. Dallasba költözött, és ő lett „az amerikai szélső jobboldal ikét vezetőegyéniségének egyike“. Második helyen H. L. Hunt olajmágnást említette a New York. Herald Tribune (1963. november 23.), szintén Daliásból. Ez az utóbbi röviddel a tábornok megérkezése után, még 1961-ben, „arról kezdett beszélni a barátaival, hogy Walker eszményi köztársasági jelölt lehetne a texasi kormányzói székbe. Ha aztán győzne a választásokon, 1964-ben tökéletes kompromisszumos (!) jelölt lehetne az Egyesült Államok elnöki hivatalába“. Csakhogy „Walker demokrataként jelöltette magát, és utolsóként végzett“. (Nation, 1964. február 24.) De így sem megy rosszul a sora, és a keresztes hadjáratot, amit Hitler Münchenének közelében kezdett, tovább folytatja. „Egy nagy villában él, s előtte öt amerikai zászló lobog. Három héttel ezelőtt fordítva tűzte ki őket — tiltakozásul az ellen, hogy Dallas város tanácsa megkövette Stevensont az incidensért“, amelyről már szóltunk. „Pénteken, november 22-én (az elnökgyilkosság napján — D. P.) nem tartózkodott Walker Dallasban.“ (New York Herald Tribune, 1963. november 23.) Ilyen tehát a Šumavától nyugatra táborozó amerikai hadseregek egyik parancsnokának politikai profilja-.

5. Barry Goldwater szenátor javasolta, hogy az európai NATO-haderők parancsnokai megkapják a felhatalmazást a taktikai nukleáris fegyverek bevetésére a Fehér Házzal való konzultációk nélkül, 'közölte 1963 október 25-én a New York Herald Tribune. A javaslat célja az volt, hogy az atombombákat „a helyszínen levő amerikai parancsnokokra“ bízzák — röviden: „úgy kezelni őket, mint a többi fegyver- fajtát“. Goldwater szenátor 1964. július 16- tól a köztársasági párt jelöltje az Egyesült Államok eblöki székébe, és a választás előtti kampány során újra bebizonyította, hogy ha megválasztják, a nyugat-németországi atom- fegyvertárat úgy, ahogy van, az ottani amerikai tábornokok kezébe adná. A Walker-fajta emberek kezébe? Bizonyára; ezek politikai nézetei elvégre igen-igen kedvesek lennének Goldwaternek. Egyébként az arizonai szenátornak van már Nyugat-Németországban egy .^hídfője“: személyes jóbarátja, William Quinn altábornagy, a stuttgarti hetedik amerikai hadsereg parancsnoka. Ki ez a Quinn? Jelzi ezt a New York Herald Tribune 1964. július 20-i híre: „A Johnson-kormány meggyőződése az, hogy Barry Goldwater szenátor magánúton információkat szerez különböző katonai és hírszerző forrásokból... Goldwater szenátor tartalékos repülő vezérőrnagy, a szenátus katonai bizottságának tagja, és kitűnően megértik egymást a tábornoki karral.. . Egyik

legbizalmasabb barátja Quinn tábornok, a DIA, a Defense Intelligence Agency egykori igazgatóhelyettese, amit a Pentagonban McNamara honvédelmi miniszter alakított, hogy a katonai kémszervezetek munkáját koordinálja és összegyűjtse híreiket.“ Goldwater a nyáron bejelentette, hogy a köztársasági párt választás előtti kongresszusa után meglátogatja Quinnt, „akár győz, akár veszít“ (New York Herald Tribune, 1964, június 27—28.), de a későbbi hírek szerint meggondolta a dolgot: a látogatásnak állítólag politikai jelentőséget kezdett tulajdonítani.

6. „Hans Christoph Seebohm ma a legkörül- hízelgettebb német politikus — és ötvenmillió német, a kormányt is beleszámítva, függeszti rá a tekintetét... Néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy Barry Goldwater már néhány hónapja kapcsolatban áll vele: sülve-főve barátkoznak egymással és rendszeresen leveleznek politikai kérdésekről. Ezt talán csak dr. Konrad Adenauer és H. L. Hunt között folyó kölcsönöns levelező politikai tanfolyamhoz lehetne hasonlítani“ Seebohm, folytatja a New York Herald Tribune 1964. július 22-i száma, „a harmadik birodalom fő apologetája, és védelmez mindent, ami a birodalom gyilkos napjaiban történt. Csák nemrég állt ki egy nagy nürnbergi tömeg elé — és nem is választhatott volna magának jobb helyet. Kijelentette, hogy a Szudéta-vidék joggal tartozik a szudétanémetekhez.“ Végül az amerikai lap így ír: „Figyelmet érdemel az is, mennyire szívén viseli Goldwater a „Soldatenzeitung“ ügyét: aki ezt a lapot rendszeresen előfizeti, mintha máris a Vaskereszt — legalább tiszteletbeli — lovagja lenne.“

Tehát Seebohm, egykor Britania Kohlen- werke és Egerländer Bergbau, a Duehcov környéki Královské Poŕičí-n, a 114-es helyrajzi szám alatt egy kis hercegi várkastély, a közelben családi temetkezőhely.

Messzire jutottunk — vagy Mkább túlontúl közel — Dallastól.

Visszafelé

De ha egészen idáig jutottunk, épp ideje lesz visszafordulni és elindulni ellenkező irányban, visszafelé. A legtávolabbi körzetekből egész a kör kellős közepébe. Vissza a Kennedy családhoz.

Az apa és az olaj:

„Joe McCarthy szenátor,“ írja John Bainbridge „The Super-America kis“ című könyvében, „a texasi milliomosok hőse lett... Te