Irodalmi Szemle, 1965
1965/3 - FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 III. Ruby (befejező rész)
Dušan Pokorný DALLAS 12,30 Sile Ruby Mindez azonban inikább a dallasiak hiúságát legyezgeti, semhogy igazi élményt jelentene nekik. Ahogy az egyik régebbi dallasi polgár- mester, Robert Lee Thornton mondta: „Dallasnak egy szimfonikus zenekar csak hasznára válik. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy segíthessem működését. Csak azt az egyet ne akarjátok, hogy eljárjak a hangversenyeire.“ A művészetpártolás hasonló klasszikus példája a „Neiman-Marcus opera librettó“. A Neiman- Marcus a legnagyobb dallasi áruház, amely az évek folyamán a maga módján „társadalmi intézménnyé“ vált. A nyereséges kontókon kívül, amik az olajmágnások székvárosában tetemes összegekre rúgnak, a Neiman-Marcus azzal is törődik, hogy legalább az ő texasi polgárai (ezekből viszont nincs sok) civilizálód- janak egy kicsit. Nyilván ennek a két elemnek az elegyítéséből keletkezett az a bizonyos „operalibrettó“: „Kezdődik az évad. Giuseppe Verdi: „II Trovatore“. Öltözzön hosszú estélyi toal’ettba: nálunk megvásárolhatja, a párizsi Diornál készült sárga csipkéből, olyan, mintha Önre szabták volna, s az ára 495,—; kísérője frakkba öltözzön. Szombaton délután Giacomo Puccini kedves „La Boheme“-je van műsoron. Választékos ízléssel nyomtatott surati indián selyemben jöjjön, ára 210,—; férje a legújabb sötét öltönyt vegye fel. Szombaton este hallgassa meg Renata Tebaldit Verdi „La Travia- tá“-jában. Ezúttal öltözzön gálába, legjobb, ha kisestélyit vesz lengő sifontból, ára 485,—. S a férje? Természetes, hogy szmokingot vegyen. Vasárnap délután: Jacques Offenbach pompás „La Périchole“-ja. Készüljön fel rá idejében — vásároljon teljes selyemruhát: 265,—. A bolerót elteheti az esti előadásra.“ John Bainbridge kiszámította, hogy az operakedvelőknek közel 1500 dollárba kerülne ez a négy előadás — a belépőjegyek nélkül, mert ezekről persze a Neiman-Maircus nem gondoskodik. (Ezek az ajánlatok igen drágák, de legalább ízlésesek. Kevésbé ízlésesek viszont a szórakozások, amik a „The Super-Ameri- cans“ című könyvben gyakrabban szerepelnek: „A dallasi társadalmi élét netovábbja az évről évre megismétlődő fogadás Jack Hamonnál, amelyre a háziasszony egyszer elefánton érkezett, s az egyik leggyakrabban emlegetett houstoni ünnepséget az utóbbi években Robert Vernon King rendezte: a vendégek római rabszolganők, gladiátorok és szenátorok jelmezét viselték (az egyik szenátor tógája alatt cow- boy-csizma volt), és reggelig csintalankodtak antik módra, izzó kardokon felszolgált rántott szeletet ettek.“ — (De térjünk vissza a civilizációhoz.) Puccinit tehát Dallasban tárt kapukkal várják, Piccassot már kevésbé. Képeit SZILFA UTCA
