Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - FIGYELŐ - Fükári Valéria: Mács József: Megbillen az ég
amelyek itteni gondolkodásmódunkat és beszédünket jellemzik. Tájszavak is beékelődnek verseibe, amelyekről nehéz eldönteni, hogy azokat tudatosan vagy önkéntelenül használta-e (danolásuk, boszorkák). Kár, hogy Berkő Sándor költői életműve torz és befejezetlen maradt. Tehetsége ellenére sem bírt teljesen kiforrni és markáns költőegyéniséggé fejlődni. Egy-egy jelentős vers után a kötetben kisebb művészi értékű következik. Fiatalos túlhevítettségének és életigenlésének kifejezése, verssé formálása nemegyszer hosszúra nyúlik, dagályosan hömpölyög. Utánérzések ütnek vissza s kerülnek költeményeibe, gondolatok és motívumok átvétele érződik bennük. A „Pirkadatban“ Ady-szerű forradalmi hangot üt meg. Az elsőrendű példakép, József Attila egész költészetére hatással volt. Ezt verscímek, strófák, sorok igazolják (Nyár, Falu, stb.), ars poeticája teszi nyilvánvalóvá. A gyermekélmény sugallta költemények elmaradnak többi versének színvonalától (Sa- nyika, Rosszaság, Hintaló), bár — engedjük meg —, hogy a költő ezekben éppen a köny- nyedség és játékosság segítségével menekül az iszonyú és hátborzongató valóság elől. Versfordításait az eredeti költemények hű visszaadására való törekvés jellemzi. Szándéka valószínűleg az volt, hogy a cseh haladó szellemű és szociális tartalmú lírai alkotásokat szólaltassa meg magyarul, ami dicséretére válik, hiszen, — mint tudjuk — mindezt 17 éves korában végezte. Peti- Bezruč öt, Halas, Hóra, Nezval egy-egy versét költötte át magyarra. A szöveghűség pontos betartására való igyekezetében a formai elemek átmentése kissé háttérbe szorul, amit többek között az is bizonyít, hogy több ízben a keresztrímet felváltotta félrímmel. Az átköltést nem tudja mindig megfelelően költőivé hangolni és forrósí- tani. A legnagyobb hiba azonban P. Bezruč „Opava“ c. versének utolsó, a többi versrésztől elválasztott sorában lelhető fel, ahol az eredeti költemény rossz értelmezése folytán megváltozik az átültetett vers értelme: „Látom a lobogó zászlókat a fehér városok tornyain!“ (Vidím vát prápory na véžích zrádné- ho mesta!) A „zradný“ (áruló) kihagyása és helyettesítése más szóval itt komoly mondanivaló-ferdítést jelent. Fordításainak jellegzetessége Nezval Ballada Frangois Villonhoz c. versének ajánlásában domborodik ki, különösen akkor, ha összehasonlítjuk Illyés Gyula újabb fordításával, amely — kétséget kizáróan — sokkal szabadabb átültetése az eredetinek: Még egy tyúkot se bántottam. Érzéketlen gyomrom vásik, Halok, orrommal a nyomorban, Én, örök diák, Róbert Dávid. Berkó Sándor Halódom; virág verdesi orrom, míg gyomrom hányni vágyik. Légynek nem tudtam ártani, én, a vén diák, Róbert Dávid. Illyés Gyula Egyszeri elolvasás után is érezhető a különbség: az Illyésé költőibb, a Berkóé inkább hű az eredetihez! Az előzőnek azonban van erénye az utóbbival szemben: a „večný student" például semmiképpen sem vén diák, hanem örök diák. Mindez azért fontos, mert a magyarországi műfordítók más esetben is ritkán veszik figyelembe a csehszlovákiai magyar költők és írók fordításait, bár nem egyszer segítségükre lehetne. Berkó Sándor költői hagyatékának, verseinek, fordításainak és zsengéinek kiadása fáradhatatlan irodalom történészünk, Csanda Sándor érdeme, aEi a kötet végén színvonalas tanulmányban méltatja és értékeli a költő munkásságát és művészetét. Ezzel lehetővé tette, hogy az egyetemes magyar irodalom felmérésében és jelenleg folyó rendszerezésében ez a fiatalon meglelt csehszlovákiai magyar költő is az őt megérdemelt helyre kerülhessen. Zsilka Tibor Mács József: Megbillen az ég (A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös kiadványa, 1964 december) A mi népi témájú magyar prózairodalmunk Szlovákiában, úgy látszik, a publicisztikai érdekű és stílusú műfajból, a riportból kinövekedve igyekszik megteremtődni. Az, hogy prózairodalmunknak, főleg a népi, falusi életet művészi alkotásban kivetítő regénynek és elbeszélésnek még meg kell teremtődnie, véleményem szerint, nem éppen csak az itteni magyar próza megalapozottságának, igen gyéren számbavehető hagyományának tudható be; a szocialista országok népi témájú szépirodalma alól mintha kicsúszott volna a talaj, amikor
