Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Szőke József: Katicabogár

megfigyeléseit aránylag jó művészi szín­vonalon dolgozta fel, és a kötet néhány írásával jelentős emocionális hatást ér el. Dávid Teréz e témakörben újat is nyújt, ezért ezeket az írásait le kellene fordítani és folyóiratokban megjelentetni. Egri Viktor Boldogok szigete című ter­jedelmes regényében új eszmei piedesztál- Tól tér vissza a háború előtt egyszer már feldolgozott anyaghoz. A fiatal értelmiség problematikájára helyezi a hangsúlyt, amely az első világháború megrázó élmé­nyei, erkölcsi válsága és a vélt pozitív érté­kek pusztulása után biztonságra talál a társadalom forradalmi erőinek oldalán. Ru­tinnal megírt, szolid iparosmunka ez, amely az unalmas és vontatott első száz oldal után, helyenként ugyan leköti az olvasó figyelmét, de nem ragadja magával. Ordódy Katalin Dunáról fúj a szél című regénye a különben tehetséges írónő siker­telen kiruccanása a gyári regény területére. A valóságról többet mondanak Barsi Imre a Tegnap és holnap című kötetben meg­jelent színes riportjai. Valójában egy ta­nulmányi kirándulás ez Csehszlovákia leg­Az elmúlt esztendőben a hazai magyar prózairodalomban nem keletkezett kiemel­kedő művészi alkotás, rendkívüli művészi érték. De ez az év sem múlt el pozitív művészi eredmények n<lkül. Dobos László és Duba Gyula alkotásai tovább erősítik a fordulatot, előbbre viszik a fejlődést, eme­lik a mércét. A mérleg bizomiára még örömtelibb volna, ha az írók lényegesen magasabb művészi igényeket támasztaná­nak önmagukkal szemben, ha jobban, haté­konyabban gazdálkodnának tehetségükkel, és mennyiség helyett a minőség átütő javí­tását tartanák szem előtt. Ez természete­sen helyes anyag- és témaválasztást, azon­kívül szorgalmas, kitartó szövegcsiszolást igényel. Erre kötelezik őket a csehszlová­kiai magyar irodalom fejlődésének szük­ségletei és küldetése, de írói becsületük is. Szőke József: Katicabogár Nem vagyok híve az adagolt izgalomkeltés­nek — legalábbis regényben nem! — így az Üj Ifjúság hasábjain közölt Katicabogárral való tényleges találkozásom csak a könyvalak­ban való megjelenéstől datálódik. Csupán néhány telefonhívásra emlékszem, amikor az olvasók — főleg pedagógusok — az érzelmi morbiditás jeleit sejtve viszolyogva kérdezték, vajon a folytatásos formában közölt regény helyenkénti túl részletező, hatáskeltő „konk­rétsága“ nem rontja-e az ifjúság ízlését, erkölcsét. A könyv javára legyen mondva, hogy ezek az erotikus célzatú, illusztratív leírások kiiktatódtak, s a regény mégcsak kárát sem szenvedte. Ha a filmekben a kö­zelmúltban kissé sckaltuk az ágyjeleneteket, úgy irodalmunkban az utóbbi időben a kelle­ténél nagyobb szerepet kapott nem egyszer a „kebelbarátság“. Férfi és nő kapcsolata, vonzalma ugyanis egyes írásokban gyakorta csupán a lihegé^re, az ágyék körüli „szárnya­lásra" silányult. Szőke témája kínálja ugyan a lehetőségeket, az ösztönélet meglehetősen kétes, külsőségekben (leírásokban) kiütköző olcsóságát, a szerző azonban — helyes arány­érzékkel — mindvégig kerüli. Tegyük hozzá: anélkül, hogy a téma érdekessége, izzása ez által csökkenne. A Katicabogárban elsősorban a téma mai­sága, sablonkerülő életszerűsége a megnyerő. Szőke úgy vall a ma emberéről, gondolatairól, érzéseiről, erkölcsi konfliktusairól, hogy mel­lőzi az oktatgatás erőszakolt, d:daktikus cél­zásait. Emberek, egyének, jellemek sorsán, s viszonyulásán keresztül — őszinte írói maga­tartással — foglal állást változó, fejlődő új világunk nem egyszer törésekkel, erkölcsi konfliktusokkal tarkított problémáihoz. A naplószerüség Szőke számára sokszor csak ürügy, hogy elsőszemélyes megjelenítéssel vonultassa fel a regény kassai építkezésre került fő hőse — Nagy Katalin — életének azt a kis szakaszát, melyet bizonytalanságok, útkeresések, buktatók s a közösség sokszor nyers, de végsősoron emberséget, szeretetet rejtő segítő készsége tarkít és formál. A regény fő hőse foglalkozására nézve kő­műves, de ugyanúgy lehetne bérelszámoló, mérnök vagy bármi más. Az adott szakma- választást — az intellektuális töltésű napló nyugatibb határától Szlovákia legkeletibb csücskéig. Barsi nem törekszik a jelenségek elemzésére, hanem az érdekességek és újdonságok feljegyzésére. Bő ismeret- anyaggal rendelkező, tapasztalt riporter, jó könyv ez, megfelelő nyelvi színvonalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom