Irodalmi Szemle, 1965

1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Kardos István: A magyar nemzetiségű dolgozók kulturális színvonalának minősítése

Páskaháza

■ —

5

—

3

4

10

Borsi

3

11

2

2

—

3

Kistárkány

8

11

2

1

2

18

Vaján

—

12

—

—

1

21

Mátyóc

1

11

2

1

—

10

Együtt

93

437

31

64

37

399

%-ban, a rendezvények összámához, 1061-hez viszonyítva

8,76 %

41,18 °/o

2,92 %

6,04 %

3,48 %

37,62

A rendezvények összámát tekintve szinte meg is lehetünk elégedve, s azt mondhatjuk, hogy eltekintve egy-két községtől a jövőben ne a rendezvények számának növelésére, hanem a minőség javítására fektessük a súlyt. A rendezvények belső struktúrája arra figyelmeztet bennünket, hogy nem eléggé élünk a kiállítások és irodalmi műsorok nyújtotta népművelési lehetőségekkel. A ismeretterjesztő előadások tematikai összetétele (itt nem tüntetjük fel) jó, s örvendetes, hogy egyre több előadás a gyermeknevelés tárgyköréből veszi témáját.

A kulturális és népnevelő rendezvények kapcsán felvetődik egy komoly gondokat rejtő probléma is. Azt látjuk, hogy a város-falu közötti ellentmondás több eleme megtalálható a kis és nagy községek viszonylatában is. Bár igaz, mondjuk és hisszük, hogy a szocializmusban a lehető legmagasabb fokon kell kiegészíteni a dolgozók kulturális és ismeret-szerzési igényét is. Az sem kétséges, hogy ezt a feladatot elsősorban is a tanítók végzik. Azokban a községekben, ahol 10—15, esetleg még több pedagógus működik, e feladat többé-kevésbé sikeresen oldható meg. De mihez kezdjen az a tanító, aki egyedül van?! Színdarabot tanítson-e, vagy tánckört szervezzen, vagy a kapásnövények parazitáiról tartson előadást? Szinte kizárt dolog, hogy a „minden lében kanál“ tanító jó minőségű népnevelő munkát végezhet. Viszont az sem lenne helyes, ha az ilyen esetekben a pedagógus társadalmi tevékenységét pusztán érdeklődési köre, esetleg adott képességei határoznák meg. Ezért a jövőben elméletileg is tisztá- zandók, és megjelölendők azok a legfontosabb népnevelési feladatok, amelyekről egyetlen községben sem szabad majd megfeledkezni. A népnevelési lehetőségek okos, az össztársadalmi igényeknek is megfelelő differenciálására, vagyis fontossági sorrendjének megállapítására gondolunk.

2.

A felmérés második része 24 községben 1103 felnőtt (20—55 életév közötti) magyar nemzetiségű személyt érintett. Mint már említettük is, a személyek megválasztása számkulcs alapján történt („rátapintási“ módszer), s az anyag- gyűjtésben a személyes értekezést, a közvetlen kapcsolat módszerét alkalmaztuk.

A vizsgált személyek foglalkozás szerinti megoszlása a következő képet nyújtja:

ipari munkás 357, mezőgazdasági munkás és EFSZ-tag 257, értelmiségi 107, egyéb és háztartásbeli 382.

Családi állapot szerinti megoszlás: nős 523, férjezett 413, nőtlen 67, hajadon 42, elvált 4, özvegy 54.