Irodalmi Szemle, 1965
1965/9 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Monoszlóy M. Dezső: Szó és játék
Nenö-jében egy önfeláldozó szürke élet eseményeit ecseteli a mondat, a stílus titkait ismerő író fölényes tudásával. Találó jellemrajz ez időtlen és eléggé jellegtelen háttérrel. Ilyen Nenőket tegnap és ma bárhol a világon, francia vagy olasz földön ugyanúgy meglelhetünk, mint bármely skandináv államban. Ettől függetlenül ennek az apolitikus írásnak is helye van az antológiában, mert a nálunk is népszerű és közkedvelt írónő írásművészetének minden formai erénye meglelhető benne. A legfiatalabbak közt különösen Galambos Lajos Keserű lapu elbeszélése emelkedik ki. Az új népies vonalnak alighanem Galambos a legtehetségesebbje, őreá a legkevésbé vonatkoztatható az antológia szerkesztőjének az a megállapítása, hogy a fiatal novellisták sokszor olyan feleslegesen bőbeszédűek, mint egy magnótekercs, melyre egy véletlenül összeverődött társaság ide-oda kanyargó beszélgetése került. , ,,A novella, ez az olasz szó, már a nevével is friss hírt, újat, újdonságot ígér — mondja Illés Endre. — De van a novellának az olasz szótárban egy másik, ritkábban használt jelentése is: üres fecsegés. Vissza kellene térni az első jelentéshez.“ Galambos móriczi hagyományokon nevelt egyéni, szuggesztív hangú vérbeli elbeszélő, pregnánsan és érdekesen bonyolítja novellája meséjét, móriczi erővel jellemez, értő kézzel vázolja fel a kisváros és a falu mai társadal„Egy szép, elegáns vidéki lak könyvtárként is szolgáló szalonjában, ahol minden ízléses és gazdag“ (ezt egyébként nem a komáromi színpadkép, hanem a szerzői utasítás állítja így), az összesereglett családtagok és a cselédség arról értesülnek, hogy a ház urát a szalonból nyíló szobában, ismeretlen tettes megölte. Ezután háromfelvonásos detektívesdi következik, amelyen belül a család tagjai nyomoznak a gyilkos után. A darab végén azonban kiderül, hogy gyilkosság nem is történt, mindössze a legkisebb lány tréfájáról van szó, az ál-áldozat él, és végighallgatta a család nem éppen lélekemelő szócsatáját, ön- és egymás leleplezését. S csak ezután fordul mát. Ugyanez a reális látásmód, mesterségbeli tudás jellemzi Galgóczi Erzsébet Mínusz című elbeszélését is. Talán éppen faluszeretete teszi, hogy kesernyés, helyenként csaknem pesszimisztikus és inkább az új falu negatív vonásaira mutat rá, mint a pozitívumokra, s mintha ezzel a többi tehetséges fiatallal együtt a magány, a közöny, az idegenség és a félelem ellen próbálna falat emelni. Meglepő, hogy ezek a fiatalok is milyen ritkán élnek a ma divatos belső monológgal, és elbeszélő hangjuk inkább tradicionális, mint keresetten modemeskedő. Az eleven történet, az életvaló emberi arculat, a kor problémáinak boncolgatása náluk fontosabb, mint az új hullám divatja: az ember magányának, közönyének és félelmének ábrázolása. A magyar szépprózában a novellának már a múlt században akadtak világirodalmi rangú művelői Jókai Mór és Mikszáth Kálmán személyében. Századunk első évtizedeiben Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Ady Endre és Krúdy Gyula vették át öröküket, és Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Szomory Dezső, majd Gelléri Andor Endre és Pap Károly számos alkotásában csúcsára ér a novella műfaja. A most kiadott gyűjtemény, A megnőtt élet, beszédes bizonyítékát adja, hogy a mai magyar novellaírás — bár formailag tradicionális — korszerű haladó hangjával és választékos nyelvezetével méltó tegnapi magas rangjához. színházi figyelő Monoszlóy M. Dezső ■ Szó és játék mégis tragikussá a tréfa, a hallottaktól meg- csömörlött családfő öngyilkos lesz. E nem nagyigényű, erősen stilizált mondanivalót, természetesen sokféleképpen meg lehetett volna írni, s ha a szerzőnek sikerül néhány hús- és véralakot formálni, s ha a párbeszédek is következetesebben szellemesek, mint amilyeneket a magyar fordításból nyomon lehet követni, akkor talán az előadás több szórakoztató csattanót tartogathatott volna. így a különálló jellemrajzok inkább csak szerzői utasítások maradtak, ahol Gabi, az anya, „negyvenöt éves elegáns, előkelő megjelenésű szépasszony, tökéletes polgárfeleség, nagyon szereti kényelmét, valamelyest
