Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - DISPUTA - Vladimír Mináč: Egy nemzet él itt
Vladimír Mináč EGY NEMZET ÉL ITT című írását október közepétől a Kultúrny život közölte folytatásokban. A tanulmány rendkívül erős visszhangot váltott ki: a problémakörben rejlő feszültség, valamint az író szenvedélyes hangja, érvelése, különös hangsúlyt adtak az írás megjelenésének. „Milyen a mi nemzeti emlékezetünk? Hol vannak elrejtve a mi előre lendítő erőink és tehertételeink? Miben van a mi történelmünk fejlődésének sajátossága? És — félek megkérdezni: mi ezeknek az értelme?“ így fogalmazza meg Mináč tanulmányának alapvető kérdéseit: fejtegetései során a szlovák nép nemzetté érésének determináló erőit körvonalazza és elemzi. Nemzetté érik egy nép; sorsdöntő történelmi pillanat ez. A szlovák nép útja Közép-Euró- pának egyik legellentmondásosabb és legdrámaibb történelme. Ellentmondásos és drámai önmagában, de kölcsönhatásaiban is. „A jelen feltétele a múlt“ — írja Mináč. A fejlődés szükségszerű igénye s a nemzetalkotás megkerülhetetlen feladata ez: tisztázni, a történelmet megalkotni, létrehozni múlt és jelen folytonosságát. „A modern nemzetek egyenragúsítása olyan műi, amely megnyitja a civilizáció új hatalmas erejét: haladó mű“, — állapítja meg a továbbiakban. Ezzel feltétlenül egyet kell értenünk. A szocialista erkölcsiség, a humanitás, a progresszív gondolkodás, tekintet nélkül a nemzeti hovatartozásra, csak szószólója és támogatója lehet e gondolatnak. A nemzetek, valamint a nemzeti jellegű közösségek egyenrangúsítása ma politikai és etikai korparancs. A szlovák nemzet egyenrangúsítása — a szlovák és cseh, valamint a szlovák és magyar nép viszonylatában — konkrét formában vetődik fel. Az állásfoglalás szüksége elől mi sem térhetünk ki. Véleményünk szerint Mináč tanulmánya, melynek nem minden pontjával értünk egyet, nem tekinthető egy korszak vitazárójának. Eszmefuttatásai, fejtegetései, érvelésének mója vitára kényszerítőek: ez az írás alapja lehet egy nemzetek közötti termékeny dialógusnak. Olyan eszmecserének, amely differenciáltan vizsgálja az egyes történelmi szakaszok hatóerőit, és rámutat az elmúlt száz év korszakalkotó eseményeinek drámai kölcsönhatásaira is. Mináč írását azzal a szándékkal jelentetjük meg magyarul, hogy alkalmat adjunk, illetve elősegítsük a sokoldalú véleménycsere kibontakozását. Vladimír Mináč egy nemzet él itt Szíveinken átkering az elődök tömege. A hősöké, s a hitványaké. (Ľ. Feldek) A fiatal költő verssorai ritka értékűek és nem egészen tipikusak. A nemzetről és a nemzeti múltról való gondolkodás az elmúlt években eltűnt, nemcsak a költészetből. Vigyázat, magas feszültség! Nem szabad érinteni! Mivel veszélyes volt beszélni ezekről a dolgokról, lassanként elfelejtettünk róluk gondolkodni is. A nemzeti múltból nyilvános vitára és csepülésre csupán az elhajlások és tévedések, bűnök és gonosztettek kerültek. Önkéntelenül is az a vágy keletkezett, hogy kitöröljék a múltat: inkább semmiféle történelmet, mint reakciósat; inkább semmiféle elődöket, mint hiványakat. Az elnyomott nemzeti öntudat egyeseket a nemzeti nihilizmusba kergetett, másokat keserű konokságba. De, mint annyiszor a történelemben, elég csak kimondani: thalita, kumi. A lány abban a pillanatban felkel, lerázza magáról a halálos álmot. Mert nem lehet elnyomni az elnyomhatat- lant. Nem lehet büntetés nélkül kitörölni egyetlen napot sem az egyén életéből, egyetlen megmozdulást sem a nemzet történeimédisputa
