Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - Ozsvald Árpád: Versek
Ozsvald Arpád bűvölet A bűvésznek nincs csak egy fehér galambja, s minden este kettéfürészeli asszonyát, hogy az ámuló tömeg megborzongjon, égó szemekkel lesse a csodát, tapsoljon a gyöngyháztrikós hölgynek, ki mosolyogva illeg a porondon, és lila kesztyűben csókot osztogat. Fényszórók kutyahűsége követi a bűvész minden mozdulatát, s ő hosszú ujjaival szellemként tünteti el a színes kendők látható bogát. I Fehér galambja árván kering, szárnya a kupola kék falába ütközik, majd lehull a boldogok asztalára, akik a csodával együtt megeszik. merengés Az elektronikus agy kiszámít mindeut... A gerendába rótt jelek világát, mint apró termeszek, felfalták a csillogó fémtokba zárt tranzisztorok. Rég elfelejtett királyok, tudós papok kőbe vésett titkos gonoszságait megfejtettük, mint a vasárnapi rejtvényt. Ismerjük a Hold eltakart arcát, a becsapódó meteorok erejét, tudjuk, milyen hideg van a Marson, s azt, hogy Földünk fogyó energiája: a szén, vas, olaj, hány száz évre elég. Az elektronikus agy kiszámít mindent... Szerelmünk, kínunk, örömünk képletét fehér kartonlapon kidobja elénk, s megszabja, fiúnk lesz-e, vagy lányunk?! Tálcán kapjuk a művirágot, műzenét s a fejrángató dzsesszdobos az ideálunk. Az elektronikus agy nem felejt el semmit. Jobban emlékezik, mint a százesztendős elefánt. A költő csak áll a kék-ezüstös tájban, — és nem akar emlékezni semmire. Dagmar Rosúlková-Kubiková: Gótika, mázolt vörös agyag, 1962
