Irodalmi Szemle, 1965

1965/9 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Az írói erkölcs legendája

mérés. (E kor Fábryja nyomatékosan hang­súlyozza az intellektualizmus szerepét a szo­cializmusért folyó küzdelemben: „Maga a szo­cializmus is az intellektualizmus eredménye. A marxizmus a kultúra summájának tudja magát. A tudatos marxizmus: tudatos intellek­tualizmus.“) A szlovákiai magyar irodalom hangsúlyozottan önálló szellemterülete csak az internacionalizmus talaján létezhet. Létkérdés számára a szocialista nemzetköziség, és min­denfajta nacionalizmus halálos ellensége. El­lensége a fasizmus, a Horthy-féle „mindent vissza“ koncepció, ellensége a szlovák gárdiz- mus és a kisebbségi búsmagyar bánat. De ugyanígy ellensége a fehér ember fensőbbsége a négerkérdésben, az antiszemita és minden-' fajta fajgyűlölet. Szlovenszkó (Fábry szóhasz­nálata szerint) haladó irodalmának koncep­ciójában az internacionalizmus földje, s ezen keresztül az internacionalizmus hirdetőjéé: a szocializmusé. Következetes fábryi logika és szellemi álláspont. Életre szóló program: inter­nacionalizmus európai, illetve világszínvonalon. Ismerjük a tévedő világát, most nézzük a fábryi tévedés dialektikáját. A marxista kriti­kus esztétikai kritériumai a nyomorról, a for­radalom eljöveteléről és a népébresztésről ta­núskodó hangot értékelik pozitívan. Felmerül egy név: Földes Sándor. Az emberfaló gyárról, a proletárnypmor kínjáról és a végső leszá­molásról ír verseiben. Neve (Fábrynál) Ady és Kassák után következik a sorban. Lelkesedése gyújtó, szavai lázítanak, de stílusa kiforratlan, művészi színvonala közepes. A kritikusnál mindezt pótolja mondanivalója időszerűsége és jelszavai nyilvánvaló őszintesége. S egy másik név: Vozári Dezső. Lírája az elmagá- nyosodó, önmagába zárkózó és valóságjeleken töprengő entellektüel dekandenciára hajlamos rezigációja. Az ezerkilencszázhúszas évek végén, a harmincas években az első (és legtökéletesebb) képviselője az elidegenedés­nek irodalmunkban. Közel áll a „szigetprog­resszivitás“ jelenségéhez, de kevésbé prog­resszív, polgári szinten. Lírája művészi színvo­nala, formakészsége felülmúlja a Földes Sán­dorét. Stílusában, életérzésében Európa felé orientálódó, modern intellektuel jelenség. Fábry maradéktalanul elveti. Keserű hangon ír vele kapcsolatban (1935-ben) az értelmiségnek a munkásság ügyétől való elfordulásáról, költé­szetét öncélú játéknak és a valóság előli me­nekülésnek nyilvánítja; menekülésnek, pozitív alap és tartalom nélkül. Földes — szerinte — igazabb költő, mert szocializmust hirdet, ha kevésbé színvonalasan is. S Fábry itt a cél időszerűségét tartva szem előtt, szembe kerül önmagával. A szocializmus ügyéért feláldozza az igény, az európaiság kö­vetelményét. Tévedése az erkölcsi fenomér» tévedése, jó értelemben vett erkölcsi dogmatiz- musnak is nevezhetnénk, mely — úgy érzem — a morális és művészi következetesség el­engedhetetlen előfeltétele. S hogy valóban té­vedés-e? Mai szemmel nézve, igen, a saját korában talán nem volt az! Talán a harmincas évek dialektikus szellemi ellentmondásainak dokumentuma irodalmunkban. Vannak tévedé­sek, melyek fokozott mértékben jellemzőek arra, aki elköveti őket, s amelyek nem elbuk­tatják, hanem történelmi távlatokban nézve felemelik a tévedőt! A gondolatmenet felfrissítése kedvéért még egyszer leírom: Fábry költőfilozófus. Filozófus, aki a tudós energiájával és következetességé­vel hódítja meg és önti absztrahált formákba a világot, hogy a jelenségek értelmét mások számára is hozzáférhetővé tegye. Nem leírja és ismerteti, hanem magyarázza a világot. Munkája lényegét fogalomteremtő alapossággal mérhetjük le. Fpgalmai egy eddig ismeretlen, meghódított világ szimbólumai és tudatjelei. Hasonlóak a matematikus egyenleteihez. Jel­lemző rá a kettőspont egyéni és gyakori hasz­nálata mondataiban, a jelenséget követi a meg­határozás, a fábryi fogalom és szimbólum, mellyel az élettény, a felismerés alakot ölt a szellem világában. Nézzük néhány fogalmát! Kvaterkairodalom, perifériaemberség, ember­gondolat, embermagyar, agylíra, giccsbukfen- ces grimaszfájdalom, emberszósz stb. így írja le egy regény cselekményének színhelyét és fejleményét: „Űri kaszinó. A kisváros „kul­turális“, „társadalmi“, „vigalmi“ fellegvára. Te­hát: ferbli, hosszúlépés, férfipletyka, böfögés, miegymás: legmagasabb fok, polgárerény, ppl- gárkitüntetés: úri kaszinó, polgárarisztokratiz­mus. A regény: egy kisvárosi úri kaszinó tör­ténete. Kisvárosi forradalom: kié legyen a kaszinóbérlet? Híméhség, agglegény-mekegés nőt követel. Meleget, ami nincs a családi ott­honban. Vágyás húst, nőt, izgalmat, ferblinél többet.“ S ezzel a költőhöz értünk. Fábry esz- széjének elsődleges ismertetőjele a lírai szen­vedély. Logikájának nem a szenvtelen, hideg józanság, hanem az expresszív érzelmi érde­keltség és a szenvedélyes lelkesedés vagy düh az alapja. Stílusa nem egyszerű tényközlö stílus, de ennél sokkal több: a gondolatok ér­telmi tartalma mellett érzelmi hátterüket is rögzíti, mondatainak belső indulati töltése van. Komplex gondolatokat „rajzol", melyek plasz­tikusan adják vissza a valóságot, és több di~ menzióban hatnak az emberre, a logikai tarta­lom alátámasztására vizuális lelki képeket eredményeznek. Gondolatait és érzéseit a ver- sekhez hasonlóan az intuíció szálai is össze­

Next

/
Oldalképek
Tartalom