Irodalmi Szemle, 1965

1965/9 - Szabó Béla: Steiner Gábor (regényrészletek)

ba érnek, a kéz abbahagyja a további kísérletezést, tétova mozdulattal lehull a lány derekáról.

— Hideg van — mondja Gábor, hogy szóljon valamit.

— Igen — bólint a lány.

— Menjünk egy kávéházba!

A lány szó nélkül vele tart. A kávéház ajtaja előtt azonban megtorpan, azt mondja, még sohasem volt kávéházban. Gábor mosolyog, azt válaszolja, hogy egyszer ezt is meg kell kezdeni. Igen, bólint újra a lány. Belépnek, az egyik sakkasztalnál helyet foglalnak. Gábor kávét rendel...

Margit szinte félve húzza össze magán a kabátját; óvatosan körülnéz, riadt tekintete végigvándorol a vendégeken, nincs-e köztük ösmerős. Nem lát senkit; sóhajt egyet, és megnyugszik.

— Mintha félne — szól Gábor tréfásan.

— Nem félek, csak szokatlan nekem. Én eddig — teszi hozzá mosolyogva — a kávéházakat csak kívülről néztem. Őszintén szólva kicsit irigykedtem, hogy vannak emberek, akik ide nyugodtan járhatnak, én meg nem. Pedig szívesen hallgatom a muzsikát, és szívesen táncolnék is.

— Otthon megtiltották?...

— Nem, nem tiltották meg. Szó sem esett ilyesmiről. Hisz tudja, hogy szüleim milyen valláslosak. Eszükbe se jut, hogy nekem ilyen bűnös gondolataim támadhatnak.

Gábor erre megígérte, hogy legközelebb egy zenés kávéházba viszi, ahol majd táncolhatnak is.

— Ö — sóhajt fel a lány —, ez igazán szép lesz. — De néhány pillanatra rá riadtan mondja, hogy nem is tud táncolni. Amit tud, arra is csak egy barátnője tanította, amikor senki sem volt otthon.

Gábor nyugtatja, hogy ő sem tud jól táncolni. De nem baj, a zene ritmusa mellett, kettesben valahogy belejönnek.

Hetek múltak el, és Gábor nem jelentkezett. Még csak Fancsit sem látogatta meg, és Margit hiába kószált a Csengeri utca körül, nem találkozott vele. Már azon a ponton volt, hogy megkérdezi Hirsch nénit, mi van Gáborral, de meggondolta. Képtelen volt idegenek előtt kiejteni Gábor nevét. Annyira legbensőbb ügyévé vált, annyira a szívébe zárta ezt a nevet, hogy nem tudta közönnyel, mint más nevet, kiejteni. Amióta Gábor megígérte, hogy elviszi egy zenés kávéházba, zengett a szíve, ha rá- gOndolt. Barátnője sem értette, mi történt Margittal. Naponta, mihelyt egy kis szabad ideje volt, felkereste, és kérte, hogy táncoljanak, tanítsa meg a legújabb tánclépésekre.

Tanult, készült, mint egy nehéz vizsgára, hogy meg ne bukjon; egyetlen botlással sem akarta megzavarni a várva várt, bekövetkező zenés est összhangját. Mert abban, hogy az est bekövetkezik, és ő táncolni fog Gáborral, egy pillanatig sem kételkedett. Csak azt nem értette, miért késik Gábor, miért nem találkozik vele a Csengeri utcában.

Gábor nem akart vele találkozni. Érezte, hogy veszély fenyegeti. A lány hűsége, feltétlen odaadása, amely sugárzott tekintetéből, egész lényét vonzjotta, ugyanakkor azt is tudta, ha enged ennek a vonzásnak, olyan kapcsolat alakulhat ki közöttük, amely több lesz egyszerű kalandnál. És ettől félt. Nem kellett nagy emberismerettel rendelkeznie, hogy lássa, Margit egyszerű és becsületes teremtés, de nem olyan lány, aki felesége, élettársa lehetne, és minden körülmények között megállná a helyét. Akkor is, ha történetesen a fogházba kerülne. Mert ahogy Margit készült a nagy zenés estre, úgy készült Gábor is a nagy tettre, a kitörésre, a nagy áldozatvállalásra, amelyért könnyen a rács mögé kerülhet.

Az esetről, Margittal való ismeretségéről Zsigával is beszélt. Egy ízben azt is megtette, hogy távolról figyelték Margit kitartó sétáját a Csengeri utca körül, sőt Zsiga közelebbről is megnézte. Pillantásuk találkozott, és Margit abban a hiszemben, hogy az idegen ki akar vele kezdeni, menekülve hazarohant.

Gábornak jólesett Margit kitartó vonzalma. Jólesett tudnia, hogy valaki gondol rá, és nemegyszer tapasztalta, hogy felvillan benne a fiatal remegő lány képe, de egy lépést sem tett feléje, más lány felé sem, és az éjszakák emésztő nyugtalansággal égtek, lobogtak benne. Máglya volt a test, a kéz, a láb, a fej, az ágy, a takaró, minden, amihez nyúlt. Csak a reggel, a téli fagyos reggel segített, meg a munka és a megbízatások sokasága, amelyet az üzemi bizottságban el kellett végeznie.

Ezekben a hetekben főleg Zsigáéknál töltötte szabad idejét. Az egyszobás meleg Hársfa utcai lakásban télen jól érezte magát. Sakkozott Zsigával, vagy elbeszélgettek a napi eseményekről. Zsiga felesége előtt mindenről lehetett beszélni. Értelmes, olvasott asszony volt. Szövőnő, egyszerű munkásnő létére jártas volt az irodalomban és a politikai kérdésekben. Nem volt szép asszony, alakja is nehézkes, nagyok voltak a kezei, lábai, az első benyomásra ügyetlennek látszott, mégis a gyár egyik legkiválóbb munkásnője volt, és otthon, a lakásban is a legnagyobb rend uralkodott. Gábor nemegyszer gondolt arra, hogy Zsiga jól választott. Ennek a házasságnak mindössze az volt a baja, hogy nem volt gyermek, és a jelek azt mutatták, hogy nem is lesz. De en-