Irodalmi Szemle, 1965

1965/9 - Szabó Béla: Steiner Gábor (regényrészletek)

Szabó Béla

Részletek

Steiner Gábor

életregényéből

Budapest ezekben a tavaszi napokban úgy hatott rá, mint egy mese. Noha egyedül volt egész nap — mert megérkezése után Sándor nyomban munkába lépett —, nem unatkozott, csavargóit, ismerkedett a várossal. Ha elfáradt, leült az útba eső tér egy padjára, és újságot olvasott. Később észrevette, hogy a terek és a Városliget padjain több fiatalember olvas, főleg az apróhirdetéseket böngészik. Közülük egyesek fejük alá tették sovány kis csomagjukat, újságba csomagolt cókmókjukat, és fáradtan, horkolva aludtak. Megszokott látvány volt, a járókelők közül senki nem törődött velük, csak az arrafelé haladó rendőr gondoskodott róla, hogy megzavarja kimerültségben és nélkülözésben fogant álmukat. Addig rázta őket, amíg fel nem riadtak mély alvásukból, és el nem kotródtak keserves álmuk színhelyétől.

Mindez számára sem volt újság, mégis nyugtalanították ezek a minduntalan ismétlődő kínos jelenetek; a tavasz, a zöldellő és pazar pompával virágzó fák már távolról sem voltak olyan illatosak. A mesés pihenést megzavarta a gond, a bizonytalanság.

Zsigának az a terve, hogy behozza abba a nyomdába, ahol ő dolgozott, nem sikerült. Főnöke azt mondta neki, pillanatnyilag szó sem lehet arról, hogy egy új munkaerőt vegyen fel, mert alig van hat hétre munkájuk. Sándor is próbálkozott, maga is járt nyomdáról nyomdára érdeklődni, de eredménytelenül. Mindössze annyi történt, hogy néhol pár korona munkanélküli-segélyt kapott a kollégáktól. Egyelőre kenyérgondjai nem voltak, mert Zsigával lakott a Hársfa utcában, egy sötét albérleti kis cselédszobában, ahol az ágy, szekrény, kanapé és asztal alig fért el. Étkezni pedig felváltva járt, hol Zsiga nővéréhez, hol Sándor édesanyjához. Mindenütt szívesen látták, de tudta, tovább ez nem mehet így, és hogy helyzete egyre tarthatatlanabb.

Gondverte tanácstalanság gyötörte. Komáromba nem akart visszamenni. Még ha tudta

volna is, hogy ott elhelyezkedhet, akkor sem, mert semmiképp nem akart ott maradni. Nem akart újra a régi zűrzavaros problémák közt őrlődni, melyek megalázták, és semmi kilátás nem volt arra, hogy bármin is változtatni tudjon. De azt is elviselhetetlennek tartotta, hogy itt másoknak a nyakán éljen. Hiába intette Zsiga türelemre, és biztosította nővérével együtt arról, hogy nincs terhükre, mert ha háromnak főz, a negyediknek is jut... Mindez nem használt, eltökélt szándéka volt, hogy elhagyja Pestet, és addig járja a vidéki nyomdákat, amíg munkára nem akad.

Március utolsó napján Sándor végül azzal a hírrel érkezett Zsigáékhoz, hogy Kaposvár egyik nyomdájában szedőt keresnek. Azonnal vonatra ült, és elindult Kaposvár felé. Amint megérkezett, és megállapodott főnökével, első dolga volt, hogy a szakszervezetbe jelentkezzen. Ettől a lépéstől nem volt nagyon elragadtatva a főnöke. Azt mondta, hogy évek hosszú során át dolgozott mint nyomdász, de a szak- szervezetnek még a hírét sem halotta. A nélkül is elég jól ment a munka.

Érthető, hogy csak néhány hétig maradhatott ilyen főnök mellett a nyomdában. Üjra' munkanélküli lett. Nem volt más útja, mint hogy hazamenjen. A Spitzer-nyomdában kapott állást, de itt is csak két hónapig maradt.

Az otthoni tarthatatlan viszonyok tovább hajszolták. Apja teljesen megváltozott, megtört, ősz hajú, öreg ember lett. Lova már nem volt; még járt ugyan a környező falvakba házalni, de már nem bírta a gyaloglást, a terhet a hátán cipelni. Gyakran a parasztok segítettek neki, szekerükön vitték faluról falura, vagy hozták be a városba. Már nem lakott a Csillag utcában. A város szívébe költöztek, ott Fáni néni korszerű mosodát nyitott abból a pénzből, amit a családi házért kapott. A mosoda kitűnően bevált. Kiderült, hogy Fáni jó üzleti érzékkel rendelkezik. Főleg tiszteknek mosott. A szennyest a mosodába és a tiszta fehérneműt a tiszteknek haza azok a fiatal lányok szállították, akiket Fáni néni a