Irodalmi Szemle, 1965
1965/9
a Raszler Károly: Nő gyerekkel, litográfia hagyományai a reneszánsz kor ötvösműhelyeiben gyökereznek, amelyekben a rézkarc a századok folyamán külön művészi ágazattá alakult. Az út, amelyet a magyar grafika a legrégibb ránk maradt rézmetszettől, a Lugossy-kódexhez kötött mintalaptól mai megjelenési formájáig megtett, így hosszú volt és változatos. A műhelyekben működő többnyire idegen mesterektől csak lassan sajátították el magyar művészek a réz-, illetőleg acélmetszés technikáját, amelynek a 19. század folyamán vetélytársa támadt az aránylag könnyebben készülő litográfiában. A grafikai technikák vezérszerepét végül átvette a rézkarc. Ennek talán legjobb ismerője és első modern művelője Olgyai Viktor volt, aki a pesti Képzőművészeti Főiskolán 1910 óta már önálló műfajként tanította a grafikát, s azt nemcsak népszerűvé tette, hanem fölöttébb igényes technikai szintre is emelte. A magyar grafikát, amióta művészek kezébe került, lényegében ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mint a festészetet. A legjobb festők egyben a legjobb grafikusok is. A múlt század művészileg legértékesebb rézkarcait már a kor legjelentősebb festői, Markó Károly, Barabás Miklós és Mészöly Géza alkották, sőt Munkácsy Mihály is kísérletezett a rézkarccal, amint azt egyetlen befejezetlenül hagyott lapja tanúsítja. A századforduló idején fellépő dekoratív irányt viszont Rippl-Rónai József rézkarcai, a szimbolista törekvéseket Gulá- csy Lajos lapjai, a test és a tér szerkezetét kutató célokat Kernstock Károly, Lampérth József és Uitz Béla rézkarcai képviselik a legjobban. A nagybányai hagyományt folytató festők közül Szőnyi István kitűnő rézkarcai emelkednek ki. A harmincas évek folyamán hivatalosan támogatott római iskola festőietlensége nemigen kedvezett a grafikának; Aba Novák Vilmos és Patkó Károly mégis megtalálták benne a stílus sajátos kifejezési formáit. A magyar grafika fejlődésében — a római iskola szellemének ellenpólusaként — ugyanakkor tökéletes hangszereléssel jelentkezett a szociális tartalmú, expresz- szionista irányvonal. Ennek legkiemelkedőbb művelője Derkovits Gyula volt, akinek kezében a grafika tökéletes kifejezési eszközzé ért, s ugyanakkor fegyverré kovácso- Iódott. Lázító erejű Dózsa-fametszetsoro- zata és azzal párhuzamosan készült rézkarcai a társadalmilag angazsált grafika
