Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (2. folytatás)
1963. november 18-án, a második november 21-én. Klasszikus példája ez annak, hogyan gyakorol nyomást a tizenhetedik század 6ta a burzsoá parlament a kormányra, mindvégig biztos sikerrel. A nagy minisztériumok, mint például a mezőgazdasági, a kereskedelmi, az igazságügyi, a külügyi, a közjóléti minisztérium — közel öt hónappal a pénzügyi év kezdete óta és tíz hónappal azután, hogy a Kongresszus megkapta a költségvetési javaslatokat — csak a múlt évi megtakarításokból, vagy „mesterséges légzéssel“ tartja fenn magát: a Kongresszus időről időre megengedi, hogy kiadjon annyit, mint tavaly, de egy dollárral se többet. Egy országban, amely a leggazdagabbnak számít a világon, nem takarítják az irodákat, a hivatalok kezdenek felkészülni az alkalmazottak elbocsátására, a kulcsjelentőségű programokat pénz híján elodázzák. Ezek sora végtelen, írja a Wall Street Journal című napilap: a Hold-expedíciókkal kezdődik és a földön élő kapusok sapkájával végződik. De ez az összeesküvés nem korlátozódik csupán a költségvetésre: hatása szélesebb körű és mélyebb. November közepén már mindenki tudja, hogy legalábbis 1963-ra beful- lasztotta a Kongresszus mind a néger lakosság polgári jogairól szóló törvényt, mind az adóreformot, amelynek ösztönöznie kellene a nemzetgazdaságot és csökkentenie a munka- nélküliséget. A bizottságok több más kormány- javaslatot is blokkolnak, s ezek sorsa ebben a pillanatban imég 1964-re is bizonytalan. Ide tartozik: a munkanélküli segélyek emelése és kiterjesztése a dolgozók további rétegeire; a tartós gazdasági nehézségekkel és idült munkanélküliséggel sújtott területeknek nyújtandó segítség kérdése; az ifjúság kiképzése és átképzése szakismereteket igénylő, keresetebb munkakörökbe; országutak és iskolák építése, általában a közmunkák, tehát az új munkaalkalmak kérdése; az idős korú állampolgárok kezelése; új minisztérium alakítása, a nagyvárosok problémáinak megoldására, mint például a bűnbarlangokká változó rossz lakástömbök, a belvárosi forgalom, s általában a modern urbanisztika kérdései. A Kongresz- szus, írta később, 1963. november 29-én a Time című hetilap, „rekordtétlenséggel tüntette ki magát“. Tegyük hozzá, hogy mindez olyan időben történik, amikor az elnöki párt a Kongresz- szusban abszolút többséggel bír: a szenátorok 67 és a képviselők 60 százaléka nevezi magát demokratának. Csakhogy ,,a konzervatív köz- társaságiak és a déli demokraták koalíciója sakkban tartja a kormányt“, állapította meg a londoni Times washingtoni tudósítója azon a napon, amikor Kennedy elnök Fort Worth- ben dallasi útjára készülődött. A szélső jobboldal pedig nagy, sőt álnok elégtétellel figyelmezteti a közvéleményt, hogy Kennedy tulajdonképpen csak az amerikai alkotmányrendszer sajátságainak köszönheti, hogy hatalmon van. „Ha ma folyna az elnökválasztás (az elnök az Egyesült Államokban a kormányelnök szerepét is betölti — D. P.), ha közben a többi angolnyelvű demokrácia területén érvényes választási rendszert használnák, mint például Nagy-Britanniában és Kanadában (ahöl a kormányelnököt a parlament választja), és ha ugyanazok az alapelvek lennének érvényben (a kormányelnöknek meg kell szereznie a parlamenti többséget)“, írta a New York Herald Tribune-ban épp egy héttel a merénylet előtt David Lawrence a lap legreakciósabb kommentátora, különben az U. S. News and World Report című hetilap főszerkesztője,, „Kenne- dyt túlnyomó többséggel leszavaznák“. 3. Marina, Oswald felesége, 1963. szeptemberétől kislányával együtt a barátnőjénél, Ruth Pain-nél lakott Dallas Irving nevű külvárosában, az Ötödik nyugati utca, 2515. száma alatt. Ő maga pedig 1963. november 21-én — egy nappal azelőtt, hogy dolgozni kezdett az Elm Street-i raktárban — kibérelt egy olcsó szobát az északi Beckley Avenue 1026-06 számú panziójában. A családot állítólag csak a hétvégeken látogatta meg. Ha igaz, 1963. november 21-én, csütörtökön, váratlanul és kivételesen kiment Irvingbe. Este a többiek előtt feküdt le, reggel elsőnek ébredt, és elment munkába. Egyik kollégája Wesley Frazer észrevette, hogy valami papírba csomagolt hosszúkás tárgyat visz magával. A kérdésre, hogy mi az, Oswald így felelt: függönyrúd. (A rendőrség azt állítja, hogy egy távcsöves Mannlicher-Carcano 38 típusú karabélyt vitt, amit márciusban rendelt. A. Hidell névre Chicagóból, és később Pain asszony garázsában rejtett el.
