Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - Tőzsér Árpád: Versek
kiáltás Tisztább perceimben érzem a NINCS-et, érzem a SEMMI-t s félek. Roppant nyomás a Világmindenség, s eredménye: jegyek: az élet. Gyémánt a hegyben, ember a kínban törvénnyé tömörült, egyenletté. Feláll az isten s lemennydörög rám: nyomorult vagy, fél egyenlet lettél. Világom egyre öntörvényűbb — Ahogy kínom női úgy fordul vissza világra szabott öt érzékszervem — S ha mint csigacsáp, magát tapintja. Kínban születtek, túl a léten, síkos-véresen kivál a testem, düllednek világnagy szeméremajkak — Azzal, hogy VAGYOK vagyok Nincsen. Tőzsér Arpád A kör bezárul, a világ rólam leszakad, már nem magyarázza szívzörejemet, idegbajomat anyagi mása. Mennydörgő isten, félek a Nincs-től, add, hogy ne legyek külön-világ már, legyen megoldás egyenletemhez, formához márvány. Szűnjön befelé ontott vad fényem, jégragyogásom, add, hogy ne legyek külön-világ csak külön világ-nyom. Prandl Sándor felvétele („Árvíz után" sorozat)
