Irodalmi Szemle, 1965

1965/6 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Tadeusz Róžewicz: Adattár (Tőzsér Árpád fordítása)

fekhetem. Fekhetem, levághatom a kör­möm, zenét hallgathatok. A főnökök egész vasárnapra szabadot adtak. Nem akarsz bebújni mellém? Elbeszélgetünk. OLGA: Operettre sietek. Már jegyem is van... Soha nem bocsájtok meg neked. (Elmegy.) A HŐS: Hagyd itt az újságokat. Azt hittem, hogy mindnyájan meghalunk, hát gyere­kekről, virágokról, az életről beszéltem. Világos, nem? (Kinyitja az újságot, átnézi, hangosan olvas.) „A sörös üveget töltés előtt alaposan ki kell mosni. A palackozó üzem munkásai sokszor nem törődnek az üvegek tisztaságával. Az eredmény: a meg­töltött palackokban különféle idegen tár­gyak találhatók, noha az is megtörténik, hogy a söröcskében legyek úszkálnak. Már az előző sörről szóló cikkünlci en hoztunk fel példákat azokra a csaknem barbár mód­szerekre, amelyekkel a kiskereskedelem dolgozói ezzel az itallal szemben viseltet­nek. A sörmérés nagyszerű lehetőséget nyújt a fogyasztók megkárosítására. Hogy lehet például a száz literes hordóból száz- húszlitereset készíteni?“ A VÉNEK KARA: Nagyon egyszerűen. A HŐS: „Azoknak a fogyasztóknak, akik csa­polt sört isznak, több habot adnak. A fo­gyasztó tele pohár helyett, csak felét vagy harmadát kapja a megfizetett mennyiség­nek. (A hős hangja fokozatosan felerősödik s pátosszal telítődik.) Igen, a sör nincs hab nélkül. De itt arról van szó, hogy a féliteres tartalma megfeleljen, a normá­nak. Ezért minden üveget hitelesíteni kell. el kell látni jelzővonallal, amely az 500 esetleg a 300 cm3-t jelzi... Sajnos, a sö­rösüvegeket nem mossák ki rendesen. Sok üveg belsejét vastag zsíros réteg fedi, s a zsiradék ennek az aranyos nedűnek első számú ellensége. A kiskereskedelmi söreladásban büntetést érdemlő felelőtlen­ségekkel találkozhatunk. Ezzel végezni kell. Büntetni kell...“ (A Vének kara két részre oszlik.) AZ ELSŐ VÉN (kezéből tölcsért csinál s fü­léhez emeli): Miről beszél ez itt? A MÁSODIK VÉN: A sörről. A HARMADIK VÉN: Nem valami rágalom az a sör az államrendszerre, szimbólum, alle­gória, képes beszéd, nem kardvívó ez a mi hősünk? AZ ELSŐ VÉN: A sörről beszél?! A MÁSODIK VÉN: Amögött a sör mögött biz­tosan van valami! A HARMADIK VÉN: Azt mondja, hogy a sö­röcskében legyek úszkálnak. A MÁSODIK VÉN: Legyek! Ez valamit jelent. AZ ELSŐ VÉN: Hülyeség! Ez a sör sört je­lent, s a légy csak legyet. Semmi mást. A HARMADIK VÉN: No akkor tiszteletem, ak­kor ez nem is hős! Hol vannak a régi hősök, orfeuszok, jónások, próféták? Légy a sörben! Sőt mi több nem is a sörben, hanem a söröcskében! Mi legyen ez? A MÁSODIK VÉN (ironikus mosollyal): Ez nagy korunkhoz méltó színház. A HARMADIK VÉN: A kor nagy lenne, csak az emberek törpék egy kicsit. AZ ELSŐ VÉN: Mint mindig. Mint mindig. A HARMADIK VÉN: A söröcskében legyek úsz­kálnak? Emögött valami rejlik! (A kar egyetértően bólogat. Csend van. A csend­ben madárdal kél. Egy perc múlva egy öreg férfi lép be a szobába, hosszú baj­sza van, fején régi kalap.) A HŐS: Bácsikám! A NAGYBÁCSI: Zarándokúton voltam... Be­jöttem megnézni téged. Mi újság Tóni? A HŐS: Semmi bácsikám, semmi! Egy csomó év eltelt! Huszonötévé nem láttuk egy­mást, bácsikám!. (A hős az ágyra ül, a zokniját húzza.) Biztosan fáj a lábad, bácsikám. Hisz 100 km az 100 km. Ülj le. Milyen jó, hogy eljöttél megláto­gatni. Mindjárt készítek vizet lábmosás­hoz, s teát csinálok. Feküdj le, bácsikám! Tudod mit, dugd a lábad a vízbe, meg­könnyebbülsz! (A hős mosdótálat húz ki az ágy alól, vizet tölt bele. Valóságos vi­zet tölt valóságos mosdótálba valóságos korsóból.) No, bácsikám akkor, kérlek... Mindjárt bácsikám... (A Hős egészen fel­vidulva, élénken jár-kel a Nagybácsi kö­, rül.) A bácsikám ... a bácsikámat... a bá- csikámnak... a bácsikámmal,.. Ő, bá­csikám...! A bácsikámban ... A NAGYBÁCSI: Jó fiú. Köszönöm gyermekem, hogy így fogadsz! (A Nagybácsi lehúzza fűzős cipőjét és zokniját. Lábát a vízbe dugja.) Hát mi újság nálatok, Laci? A HŐS: Látod, bácsikám, írni készültem ne­ked, de Zsuzsa azt mondta, hogy bete­geskedsz, hát azt hittem már meghaltál... (Kezét a Nagybácsi vállára teszi.) Bor­zasztóan örülök, hogy látlak, bácsikám. Fogalmad sincs róla, bácsikám. S mi újság nálatok otthon? A NAGYBÁCSI: Tartjuk magunkat valahogy, mindig egyformán, örülhetsz. A HŐS: Te vagy az valóban, bácsikám? A kalapod is valódi! (Leveszi a Nagybácsi kalapját.) A bajszod is valódi, a lábad is, a nadrágod is valóságos, a szíved is va­lódi, az érzéseid, gondolataid is. Mindenes­től valódi vagy. A cipőid is valódiak, a gombjaid is, s a szavaid is. Valódi sza­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom