Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Edward Albee: A modern amerikai dráma (tanulmányrészlet)
sem lett volna olyan boszorkányosán mesteri, illetve ezermesteri, René Char nyelve sem lenne olyan tömören elliptikus, de hogy mesz- szebb menjünk: Saint John Perse valóságátértékelő, burjánzó képzeletű eszmetársításai sem lennének olyan merészek, Supervielle jámbor játékossága, dallamos kedvessége sem olyan bájosan meghökkentő, Prévert spontaneitása sem olyan hevesen szókimondó és Queneau modern vers-alkimiája sem olyan hatásosan szakállrángató ... és még hosszan foly- tathatnók ezt a felsorolást, hiszen a szürrealizmus villamos árama átfut majdnem az egész mai francia líra hálózatán. színházi figyelő Edward Albee u A modern amerikai dráma (Tanulmány-részlet) A fiatal amerikai dráma mai helyzetét három olyan tényező alakította ki, amely idestova tizenkét esztendővel ezelőtt lépett fel színházi életünkben: 1. az off-Broadway színházak fejlődése, 2. az új drámaírók nemzedékének tevékenysége, 3. Beckett, Genet és Ionesco befolyása. Az off-Broadway színházak fejlődését a gazdasági helyzet, főleg a Broadway-n működő színházak üzemköltségének növekedése idézte elő. Példaképpen szolgáljon a múlt évad néhány számadata: a Broadway-n 43 bemutatót tartottak (közöttük egy Beckett- és egy Ionesco-darabot) az off-Broadway színházak ugyanezen idő alatti 120 bemutatójával szemben. Nem mind volt jó és nem mindnek volt sikere, viszorjt üzleti szempontból egyetlenegy sem állta volna meg helyét a Broadway-n. Pedig közöttük olyan szerzők darabjai szerepelnek, mint Ghelderode, Claudel, Brecht. Igaz ugyan, hogy a legnagyobb sikert Brecht legsúlytalanabb darabja, a Koldusopera aratta, amely nyolc évig ment esténként, másrészt viszont Genet: Négerek c. színmüve 900 előadást is megért. Az off-Broadway színházak tevékenysége a New York-i színházi helyzet legegészségesebb jelensége. (Egyébként minden megjegyzésem New Yorkra vonatkozik, országunk színházi életének központjára.) Az off- Broadway színházak olyan lehetőségeket teremtettek, amelyek vonzzák az új szerzőket, megteremtették a kísérlet lehetőségét. Minden harmadik író drámát is ír. Tehát nyugodtan beszélhetünk a drámaírás valóságos explózió- járól a második világháború utáni Egyesült Államokban A mostani évad kezdetén két rendező barátommal — akik darabjaim színrevitelében együtt dolgoztak velem — két off-Broadway színpadot béreltünk. Mindkét nézőtér 199 férőhelyes, mert a szakszervezetek előírásai szerint a 200 férőhelyet meghaladó színházak kötelesek nagyobb műszaki személyzetet tartani. A két színház közül az egyiket üzleti szempontok irányítják. Szeptemoer óta itt nagy sikerrel megy Ugo Betti színjátéka: Pusztulás az Igazság palotájában, jó darab ez. Az Egyesült Államokban nem számítják a kasszadarabok közé. Bettinek különben eddig még kevés szerencséje volt az amerikai színpadokon. Több játékát nem koronázta siker. Színházunkban Az összeomlás 1964 február havában került le a műsorról. Ezen a színjadon azután vegyes műsort adtunk elő: Beckettet és Pintért. Másik színházunk kísérleti jellegű és más célokat követ majd. Az ősszel felkértünk mintegy negyven fiatal írót, hogy használják ki az előnyös munkakörülményeket és próbálják ki előbb darabjaikat a mi színpadunkon, mielőtt kitennék a kritika pergőtüzének kom- mercionális színpadokon. Hasznos kísérlet ez mindenképpen, és nem kell indokolni, hogyan segíti elő az új dramaturgia születését. A fiatal írók így először kapnak alkalmat életükben arra, hogy színészekkel és rendezőkkel dolgozhassanak együtt, majd meghívott vendégek csoportjával is találkozhatnak. Két- három hétig tartanak próbákat, és heti három előadást biztosítunk, A szerzők rájönnek a darab hibáira, és ki is javíthatják azokat még a tényleges bemutató előtt. Tekintettel arra,
