Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - HAGYOMÁNY - Szeberényi Zoltán: Emlékezés a húsz éves HÍD-ra
hagyomány Szeberényi Zoltán: emlékezés a húszéves Hídra (Részletek a szerző hosszabb tanulmányából.) A harmincas évek első felének csehszlovákiai magyar irodalma az előző évtized pezsgő, újat kereső irodalmához képest pangást mutat. Ezt a jelenséget különböző, sokféleképpen árnyalt tényezők okolják, egyik legdöntőbb determinánsának azonban az egész kapitalista világot átfogó gazdasági válság látszik, mely igen erősen éreztette hatását a kultúra területén is. A kereseti lehetőségek csökkenésével az olvasóközönség vásárlóereje is megcsappant; az egyes világnézeti táborok között folyó, elfogult, többnyire meddő irodalmi csatározások pedig felőrölték a maradék olvasási igényt. Az egyes kiadói vállalkozások a nagy anyagi kockázat miatt elenyészően kevés magyar nyelvű könyvet jelentettek meg. Az írók többségének a napilapok kulturális rovata, valamint a néhány magyar szépirodalmi folyóirat és évkönyv jelentett publikációs lehetőséget. Ezek a folyóiratok azonban az egyes pártok és politikai csoportosulások szolgálatában álltak, s többnyire szigorúan vigyáztak arra, hogy csak az ő nézeteiket valló írók közül kerülhessenek ki munkatársaik. Ez a körülmény különösen a haladó szellemű írókat sújtotta, hiszen csupán a kormány politikáját támogató aktivisták (pl. a Magyar Újság), s a kisebbségi nacionalisták, a magyar ellenzéki pártok fórumai (pl. a Prágai Magyar Hírlap) élveztek számottevő anyagi támogatást, a baloldali lapok (pl. az Üj Szó, Üt, Magyar Nap) állandó egzisztenciális problémákkal küzdöttek. Ezért alakult ki az a fonák helyzet, hogy sokszor a kifejezetten baloldali, vagy a baloldalhoz közelálló írók is kényszerültek jobboldali, ill. a liberalizmus vagy a baloldaliság köntösébe bújt lapokban publikálni. Az egyes írói csoportosulások között kialakult irodalmi-politikai harc pedig többnyire klikkszerűséghez, így igen sokszor a művészi színvonal elsekélyesedéséhez vezetett. Ebben az irodalmi-politikai szituációban jött létre Szlovákia egyik városában, Nyitrán az az irodalmi vállalkozás, amely célkitűzéseinek jellemzőjeként a „Híd“ nevet viselte, s melynek egyik-másik kiadványa ma már irodalomtörténeti jelentőségre emelkedett. A Híd nem volt szocialista szellemű vállalkozás, súlyos eszmeipolitikai és művészi fogyatékosságai voltak, de az adott politikai helyzetben kifejtett tevékenységének, konkrét eredményeinek egy részét a haladó hagyományaink közé kell sorolnunk. Mártonvölgyi László vetette fel először (Nyitramegyei Szemle 42. évf. 3. sz.) azt a gondolatot, hogy a Nyitrán tevékenykedő írók és költők közös kiadványban lépjenek a szlovákiai magyar olvasóközönség elé. Ketten — Mártonvölgyi László és Dallos István — fogtak hozzá a kiadás megszervezéséhez. Kifejezetten regionális elgondolás vezette tevékenységüket, mivel az antológia összeállításában csupán földrajzi szempontokra támaszkodtak, s lelkesedésük az irodalomszeretet mellett a lokálpatriotizmusból táplálkozott. Az említett cikk úgy summázta elgondolásukat, hogy politikai pártoktól, ill. politikai pártállástól teljesen független irodalmi fórumot kívánnak létrehozni, melyben az írók szabadon kifejthetik művészi-politikai elveiket világnézeti meggyőződésükre való tekintet nélkül. Olyan fórumot, melyhez „nem ér fel semmiféle politika“. A Nyitrai írók könyve címen megjelent antológia várakozásán felüli sikert aratott. A sikeren felbuzduló szerkesztők ekkor elhatározták, hogy vállalkozásukat szélesebb méretekre is kiterjesztik. így született meg a „Híd“ kiadói vállalkozás, melynek alapkoncepcióját, eszmei-esztétikai célkitűzéseit Mártonvölgyi körvonalazta először (Nyitramegyei Szemle 44. évf. 10. sz.). Ez az írás világosan mutatja a vállalkozás erényeit és hibáit. Kezdeményezésük célját a következőkben jelölte meg: „megteremteni a világnézetekbe szétforgácsolt szlovenszkói magyar irodalom nagy szintézisét“. E célkitűzések érdekében négy — negyedéves időközzökben megjelenő — kötetben kísérelték meg bemutatni a szlovákiai magyar irodalmat olymódon, hogy az első és a negyedik kötet (a „híd“ két „alappillére“) a hazai magyar írókat vonultatja fel, a közbülső két kötet pedig egyrészt a Szlovákia területéről elszármazott, ill. vele valamilyen kapcsolatban levő írókat, másrészt a cseh
