Irodalmi Szemle, 1965

1965/6 - HAGYOMÁNY - Szeberényi Zoltán: Emlékezés a húsz éves HÍD-ra

és a szlovák irodalom legjelesebb képviselőit (egyúttal a szlovákiai magyar műfordítókat) ismerteti meg az olvasóközönséggel. Eszmei célkitűzéseikre jellemzően világítanak rá a cikkíró alábbi sorai: „Ha... a tiszta, az abszolút kultúra égisze alá tudunk tömöríteni mindenkit, aki kvalitásos ember, s magyarul ír, ha együtt fog munkálkodni kisebbségi magyar kultúránk ápolásában konzervatív és haladó, klerikális és szocialista — akkor itt, Nyitrán a szlovenszkói magyar írásnak egy új etapja kezdődik.“ Tehát egységfrontot kívántak létrehozni. Egységfrontot, de nem politikai, hanem kulturális alapon, a társadalmi helyzetet, az osztályérdekeket teljesen figyelmen kívül hagyva, ami igen súlyos politikai mulasztást jelent az egyre erősödő fasizálódás idején. Eszmei-esztétikai elveiket tudatosan alárendelték a burzsoá köztársaság nemzetiségi politikájától sértett kisebbségi érdekeknek, s ezt a következőképpen indokolták: „Ez az irodalom kettészakadt, s az egész irodalmi élet két, körülbelül egyenlő kapacitású irodal- mi-politikai táborban oszlik meg, konzervatívok és h'aladók táborában, akik bizony gyakran sanda szemekkel méregetik egymást. Ez a differenciáltság lehet bizonyos mértékben pezsdítő, de ha ezen a széttagoltságon túl nincs meg a közös fórum, ahol a két tábor világnézetük teljes megtartásával, de azon túl a tiszta, világnézeteken felülálló abszolút kultúrában találkoznak, akkor ez a tagoltság mérgezőleg hat az egész szlovenszkói magyar kultúra jövőjére ...“

Az elmondottak, valamint az antológia egyes köteteit bevezető előszavak alapján a „Híd“ eszmei-művészi célkitűzéseit a következőképpen összegezhetjük:

a) az egész kisebbségi irodalmat átfogó szintézis létrehozásával bemutatni a csehszlovákiai magyar irodalom legmaradandóbb értékeit,

b) kiépíteni a világnézeti táborokba szakadt regionális irodalom egységét,

c) megteremteni a csehszlovák—magyar kulturális közeledést, különös tekintettel a szlovák-magyar kapcsolatokra,

d) a hídverést kiszélesíteni az egyetemes magyar irodalomra, kulturális érintkezési lehetőséget teremteni a szlovákiai, magyarországi, romániai és jugoszláviai magyar írók között,

e) a „Híd“ mozgalmat állandó könyvkiadó vállalkozássá fejleszteni, így független irodalmi fórumot biztosítani a szlovákiai magyar íróknak, különösen azoknak a fiataloknak, akik

a klikk-rendszer miatt nem rendelkeznek publikációs lehetőségekkel.

A „Híd“ tevékenysége és kiadványai

A „Híd“-dal foglalkozó irodalom általában 19 könyvet tulajdonít ennek a kiadói vállalkozásnak. Az első kiadvány — a Nyitrai írók könyve — még nem tartozik a Híd-gondolat jegyében született művek közé, mivel azonban közvetlen megelőzője és felidézője volt a kiadói vállalkozásnak, szerkesztői utólag besorolták a Híd kiadványai közé. Ilyen értelemben ir erről Mártonvölgyi László is, a mozgalom egyik alapító tagja (v. ö. Csanda Sándor: Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok). A fentieket figyelembe véve a „Híd“ könyvkiadó

1935-től 1943-ig terjedő tevékenysége folya-* mán — kronológiai sorrendben —a következő köteteket jelentette meg: 1. Nyitrai írók könyve. Risnyovszky János könyvnyomdája, Nitra 1935; 2. Hevessy Sári: Sárbilincsben (versek). Risnyovszky János könyvnyomdája, Nitra 1936;

3. Ethey Gyula: A Zobor-vidék múltjából. Risnyovszky János könyvnyomdája, Nitra 1936;

4. Szlovenszkói magyar írók antológiája, Nitra

1936—37, Lőwy Antal és fiai könyvnyomdája;

5. Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt. Lőwy Antal és fiai könyvnyomdája, Nitra 1940; 6. Mártonvölgyi László: Emlékek földjén, Lőwy Antal és fiai könyvnyomdája, Nitra 1941; 7. Magyar Album I—X. kötet. Lőwy Antal és fiai könyvnyomdája (feltüntetés nélkül), Nitra 1942/43, kb. 1000 oldal.

A történelmi távlat és tanulság birtokában jól láthatók e kiadói vállalkozás hibái, tévedései, mulasztásai. Lelkes szerkesztői az adott helyzetben, körülményeik és lehetőségeik, világnézeti és esztétikai-művészi kötöttségeik révén nem látták (sokszor nem is láthatták) ezek egy részét. Vannak azonban olyan fogyatékosságai is a Híd-nak, melyek szélesebb irodalmi-politikai látókörrel, fejlettebb kritikai-esztétikai érzékkel, következetesebb elvszerűséggel és gondosabb körültekintéssel elkerülhetők lettek volna. Különösen szembetűnő a Híd-kötetek érték- különbsége. A szlovákiai magyar irodalom egészére kiterjedő jelentőségű kiadványok jelentéktelen, regionális jellegű, a kisebbségi irodalom összképébe bele nem illeszkedő kötetekkel váltakoznak. E tanulmány keretei nem engedik, hogy a Híd-sorozat minden egyes darabjával részletesen foglalkozzunk, csupán jelentőségüknek arányában tárgyalhatjuk ő- ket. Mivel irodalomtörténeti szempontból mindössze a Szlovenszkói magyar írók antológiája és a Magyar Album kötetei jelentenek számottevő értéket, figyelmünket főképp ezekre koncentráljuk.