Irodalmi Szemle, 1965

1965/4 - FIGYELŐ - Ladislav Mňačko: Szaggatott fehér vonal (Bábi Tibor fordítása)

mint éppen ezzel a kérdéssel. Felugrott, és közelebb jött hozzám.

— Ö, Péter...

Fejemmel a legény felé intettem, aki úgy tett, mintha nem lennék, vagy pontosabban, mintha ő nem lett volna itt. Igen, úgy tett, mintha itt se lett volna.

— Beszélhetsz ... — mondta franciául, amerikai hangsúllyal. — Nem ért egy szót sem.

— Nem azt kérdeztem, Linda. Egyáltalán semmit se kérdeztem.

— Roger nem írt neked?

— Nem írt — hazudtam. Természetesen írt, bár nem értettem, mit locsog össze levelében, de most utólag mindent megértettem, azt írta, hogy az élet elvesztette értelmét, s ő maga is értelmét vesztette, egyáltalán, minden értelmetlen. Hát ez a te Jaguárod, Linda? A te Jaguárod? Emlékszel, mit mondtam akkor este, mikor Fontenaibleanból tértünk vissza? Bizonyára emlékszel, másképp nem kiáltottál volna fel úgy, hogy ó, Péter, akkor vasárnap visszatérőben voltunk Fontenaibleauból, s valami nem volt rendben, Roger beosípett, s én vezettem két cilinderes Citroen kocsitokat, azt a nevetséges, formátlan ládát, amit úgy reklámoznak, hogy azt bizonygatják róla, el lehet szállítani benne egy zongorát. Roger a hátsó ülésre dőlve aludt, én meg azt kérdeztem, miért van ilyen kocsitok, te azt felelted, hogy ez egy a sznobok ízlését sértő kocsi, hogy az értelmiségiek kocsija, én meg azt mondtam, /hogy ez az intellektuell sznobok kocsija, nem különböznek semmivel a többi sznobtól, csak abban, hogy formátlan kocsit vásárolnak. Te tiltakoztál, most nincs itt Roger, de van Jaguárod, meg egy legényed.

— Nem ülsz át hozzám?

Csak a fejemet ingattam. Nem.

— Nem állhatunk itt így. Már úgyis feltűnést keltettünk.

— Mit bánom én. Rogert talán feszélyezné így álldogálni, engem nem feszélyez.

Megfordult.

— Eredj aludni... — mondta annak az értelmetlen tárgynak, annak a játékszernek, annak a kis gigolonak.

— Geh schlafen, hau ab ..

Az ifjonc engedelmesen felállt.

— Úgy. Most remélem, már átülsz hozzám.

— Mit csinál az agárod, Linda?

Sejtettem, hogy ez már túl sok lesz, és

valóban túl sok volt. Felháborodva elfordult, leült, egyik lábát keresztül vetette a másikon, ujjaival az asztalon dobolt, és másfelé, bámult. Én saját asztalomhoz ültem, feltűnés nélkül körülnéztem, a bár zsúfolva volt emberekkel, de egy se nézett ide a sarokba, aihol mi ültünk, mégis mindenki tudta, mi történt, s vártak,

mi következik. Az egész teremben érezni lehetett a várakozás feszültségét. Rajtakapta azzal a fiatalemberrel, s most valami történik majd, talán felpofozza, talán pisztolyt ránt, talán nem tesz semmit, de ha semmit se tesz, az is valami.

Linda idegesen fizetett, s én végre megrendelhettem a vacsorát, a rajnai lazacot, mi egyebet rendeltem volna? Nem történt semmi, és senki nem értette, ihogy miért nem történt semmi. Oly messzire jutottunk már, hogy így is megeshet, hogy semmi se történik, végképp semmi? Mikor otthagytam a bárt, mindenki utánam nézett, hát mégis csak történik valami, a nők szeme oly furcsa volt, némelyik sajnálkozott, más meg bíztatott, azt mondták: öld meg! Öld meg a disznót! 0, ha engem akarna megölni valaki! Talán két percet töltöttem fenn a szobámban, akkor megszólalt a telefon, felvettem a kagylót, miért ne, hát persze hogy Linda volt, talán megparancsolta a portásnak, hívja fel, ha felmegyek a szobámba.

— Van egy üveg Walkerem. Egy üveg kék vignetás Johny Walkerem. Nincs kedved hozzá?

Kék vignetás Walkert csak egyszer ittam életemben, épp náluk, az ő kastélyukban Fon- tenaibleau alatt.

— Egyedül vagy?

— De Péter! — korholt csodálkozva. Igaza volt, bogy rámszólt.

— De igen. Kedvem van rá.

— A ihuszomhatosbain laksz?

Kiváncsi voltam, ágyban lesz-e már? Vagy nem lesz ágyban? Pongyola lesz rajta? Vagy nem is pongyola?

Nem volt ágyban, pongyola se volt rajta, éppen úgy volt öltözve, mint lent a bárban.

— Rendeltem jeges szódát is.

Megrendelte a jeget, a szódát, meg engem

is megrendelt.

— Te engem is megrendeltél — mondtam.

— Gonosz vagy.

— Te vagy a gonosz.

— Nincs mit a szememre hánynod. Ha szemrehányást akarsz tenni, akkor kár volt ide jönnöd.

— És szerinted minek kellett volna ide jönnöm?

— Whiskyt inni. Kék vignetás whiskyt inni. Nem furcsa, hogy így találkoznak az embereik? Ilyen körülmények között. Mit szólsz hozzá, Péter?

— Beszélhetnék más találkozásokról is, és más körülményekről.

— Már megint kezded?

— Ügy látom, akármit mondok is, mindent magadra veszel. Inkább elmegyek.

— Nem. Ne menj! Maradj! Azt akarom, hogy tudd meg ... hogy tudd ...