Irodalmi Szemle, 1965

1965/4 - FIGYELŐ - Ladislav Mňačko: Szaggatott fehér vonal (Bábi Tibor fordítása)

betonút, minden valószínűség szerint újonnan épült. A hatáirsorompón túl sokáig egymagam hajtottam, jóidéig eltartott, mire szembe találkoztam az első német kocsival. Kitűnő útjelző rendszerük van. Az ember egyszerűen nem térhet le hamis irányba, el se tévedhet, a városban se keveredhet el. Az országúton egyre szaporodott a kocsik száma, egyszer csaik egy hosszú autólkaraván közepén találtam magiamat. Nőm sejtettem, miilyen hosszú, mégis úgy érezitem, hogy se vége, se hossza.

Gyorsan besötétedett, s aztán már fölmérhettem, milyen hosszú ez a karaván. Az ellenirányú vonalon valami baleset történt, nem láttam jól, mi történt tulajdonképpen, mert csaik elsuhantunk a baleset színhelye mellett, ilyen végtelen karaván ugyan nem roboghat nagy sebességgel, hetvenig nyomtam a gázpedált, de ez is túl nagy sebesség ahhoz, hogy az ember bármit is részletesen megfigyeljen. Csak annyit láttam, Ihogy a rendőrkocsi áll azon a helyen, tehát valami történt. A rendőrautó mögött türelmesein, mindenbe beletörődve állt az ellenirányú konvoj. Egy kilométer. Három, négy kilométer, öt kilométer. Autó autó hátán, alig egy méternyi távközzel egymás között. Mindegyik égő parkoló fénnyel. A vezetők a kormánykerék mögött ültefk, senki nem szállt ki, senki nem idegeskedett, seniki nem káromkodott, senki nem dühöng ött. Csak ültek és vártak, talán negyed órát, talán már egy óra hosszat várakoztak, s talán még egy óra hosszat kell várakozniuk, senki nem léphet ki a soriból, senki nem gondolhatja meg magát, nem fordulhat meg senki, ihogy az egész kocsisort megkerülve behozza az elvesztegetett időt. Az esteli órák, négy és hat között, a csúcs- forgalom idejét jelentik a nyugat-németországi országutakon, az emberek ilyenkor mennek haza a munkából, a hivatalokból, gyárakból, üzletekből, sokan száz kilométernyire vagy még messzebb laknak munkahelyüktől, Nyugat- Németországban a statisztika szerint tíz millió autó van, s az embernek nem azért van kocsija, hogy más közlekedési eszközzel utazzon, mondjuk vonattal, azért számolni kell az ilyen komplikációkkal, egy defekt hosszú időre megakasztja a rohanó áradatot, de a defektet az útszélen is meg lehet javítani, mely elég széles ahhoz, hogy egy kocsi elférjen rajta. Ha leválik egy autókerék, ha eltörik a tengely, ha kihagy a imotor, az autót néhány ember megragadja és átteszi az útszélre, sokkal rosz- szább, ha olyasmi történik, amit jegyzőkönyvbe kell venni, akikor így fest az országút. Alinak, talán már egy óra hosszat állnak, s épp az a fantasztikus az egészben, hogy azokon kívül, akik ott állnak a baleset közvetlen közelében, senki nem tudja meg, miért álltak tulajdonképpen. A sajtó ilyen semmiségeikkel nem foglalkozik, a sajtó csak tömeg- szerencsétlenségekre figyel fel, a ködben, síkos úttesten legalább hatvan, nyolcvan kocsinak kell egymásra rohannia, hogy a sajtó felfigyeljen, és nyomdafestékre méltó esetnek tekintse a dolgot.

Az ellenirányú vonal eldugulása véget ért, elsuhantunk az utolsó álldogáló kocsi mellett is, épp a következő, a kocsisor hosszát újra megnövelő autó fékezett mögötte, aztán csak egy tovasuhanó áradatot láttam, az autóik végtelen sorát, s vezetőik >nem is sejtettélk, hogy öt perc múlva, vagy fél óra múlva meg kell állniuk és várakozni kell, csak mentek, mentek, és nem tudták imi van előttük, mi van mögöttük? Ki tudja, talán már meg se kell állniuk, talán az ezernyi kocsi előttük már elindult, a rendőrök befejezték már a vizsgálatot, az akadályt elhárították... bizonyára komoly baleset lehetett, haláleset vagy súlyos sebesülés, valami semmiség miatt a tapasztalt nyugat-német rendőrök nem állítanák meg a közlekedést, ezt nem is tehetnék meg, minden valószínűség szerint nagyon pontosan tudják, mit engedhetnek meg maguknak, de egy haláleset vagy súlyos sebesülés, különösen akkor, ha nem ők okozták, nagyon komoly ügy, többek iközött vagyonjogi következményekkel járhat, örökösödéssel, magas összegre szóló biztosítással, és a biztosító intézet mindent tudni akar, mindent pontosan és a legrészletesebben tudni akair, mert megeshet, hogy valami diszmóság lapul a dolog mögött. A biztosító intézeteiknek megvan a maguk tapasztalata, hihetetlen szélhámosságokra bukkantak rá. Alig van a világon olyan biztosító intézet, mely ne fizetett volna már magas összeget olyan ember haláláért, aki ténylegesen nem is halt meg, a halálesetet azért pontosan és véglegesen meg kell állapítani, kétségbe vonha- tatlamul és ténylegesen kell megállapítani, s mindez fényképészek, orvosok dolga, a tanúk és a rendőrök feladata... én ugyan nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen végtelen kocsisorban, mely nem rohanhat gyorsabban hetven kilométeres sebességnél, hogyan kerülhet sor halálos kimenetelű balesetre, gyalogjáró nincs az úton, nincs motorkerékpáros se, a kerékpárosoknak pedig az úttest szélén van a helyük. Mégis történnek halálos kimenetelű balesetek, elképzelhetetlen, abszurd 'helyzetek fordulnak elő, a statisztikák épp eleget árulnak el erről.

Már Nürnberg közelében jártunk, a kékre mázolt hatalmas tábla jelezte, hogy Nürnberger Kreutz csak húsz kilométerre van már, Nüm- berger Kreutz a műút hatalmas góc