Irodalmi Szemle, 1965

1965/4 - Egri Viktor: Kegyetlen évek (Naplórészlet)

különben is felel a kételyeimre, megadja a keresett magyarázatot abban a művészi formában, amely szükséges ahhoz, hogy a mondottak igazsága valóban igazságnak és a maradandóság igényével hasson.)

Esztendők óta kínzó gátlás él bennem: ne nyúlj a tolihoz, fékezd magad! Emlékeimben még túlságosan elevenen él, hogyan tiltottam el magam, pedig minden unszolt és sürgetett, le kell jegyeznem gondolataimat, meg kell írnom mindazt, ami velem és körülöttem történik, hogyan folyt le a deportálás, mi történt Szereden, Zsolnán és a többi gyűjtőtáborokban, hogyan szivárogtak a határon át az első hírek a lengyel föld, Auschwitz borzalmairól — ezer és ezer tragédia kér szót, tudok orosz hadifoglyok, francia ellenállók, görögök és hollandusok, szerbek és szlovének, cseh tanárok, művészek és újságírók kivégzéséről, olyan infemo ez, amely négy évszázad inkvizícióin ezerszer túltesz, csak az agyam regisztrálta mind e szörnyűségeket, a toll nem merte papírra vetni őket, a félelem tartott vissza. Három házkutatás eléggé meggyőzött, hogy egyetlen ilyen feljegyzés veszélybe ránthat, elpusztíthatja enyéimet is.

Most végre elhagyott, leszakadt rólam ez a tiltó gátlás és kényszer. Az út végén állok és már minden mindegy. Ha elpusztulok, a fekvőhelyem szénájába rejtett füzet talán megmarad és tanúskodni fog arról, mi élt bennem a megpróbáltatás napjaiban. De szól arról a fogadalomról is, ha megmaradóik, minderről vallani akarok tiszta szívvel és azzal az emberséggel, amely a névtelen kiskatonák szívében lakik, akik értem is élnek és halnak.

Ján Želibský: Halott partizán, 1963