Irodalmi Szemle, 1965
1965/4 - Tóth Elemér: Versek
visszahulló kő Arra már én is emlékszem: petróleumszagunk volt. — A szomszéd kislány közel ment a kályhá- azt mondják csontig égett. — [hoz, Anyánk szép körme csattogott hajunkban, vasalója sercegett ruhánkon. Akkoriban rengeteget nevettem. Már nem nevetek. az ember Szombat volt? vasárnap? vagy talán hétfő? Negyvenhármas cipőben elindult megváltani a világot. A sarkon még befordult a kocsmába egy féldeci bátorságot meríteni. Azóta is ott van. Káromkodik. Veszettül káromkodik. Ján Zelibský: Utcasarkon, 1961 se vége, se hossza Gyűjtjük magunk köré világainkat. Az arcunkat simogató gyönyörű sugarak talán perccel előtte még állati ürülékeken heverésztek. Ezt nem tudjuk, s ez jó. Mosolygunk. Mosolygunk. tragédia A HOLD belevéste képét a tóba. Ragyog. Tüzes arca előtt meztelenül úsznak a lányok, s ő ujjal sem érintheti őket. Tóth Elemér
