Irodalmi Szemle, 1965

1965/4 - Mács József: Honvágy

dolt, aki nem tudta a csalódást elviselni, rázta a vagon ajtaját, mintha az lenne az oka mindennek, meg a zsebébe nyulkált, a kocsma járt az eszében, Az asszony azonban hajlíthatatlan volt, visszatartotta az embert, nem engedte féldecire. Civakodott, marakodott vele, elrángatta a vagontól és a munkásokkal együtt felkényszerítette a teherautóra.

Hornyák legszívesebben összetört volna mindent, káromkodott, szitkozódott, átkozta a kitelepítési biztosokat. És hogy enyhítsen fájdalmán, kiragadta a szatyorból a pálinkás üvegeket. Egyet a sógorasszonya kezébe nyomott, aki riadtan tekintgetett szét s öntötte magába a pálinkát. Hiába volt a felesége haragja, durva lökdösődése, az üvegtől nem vette el a száját.

— Részegen vonulsz be a faluba, a házadba, elment az eszed? — szidta az asszonya.

— Haza akarok menni. A kemencéhez akarok menni. Hát nem értitek, ti sem értitek? — taszította el magától a feleségét.

— Nagy házba, nagy vagyonba visznek, bolond vagy — ragadta meg az asz- szony megint az urát.

— Menj a pokolba a nagy házzal. Minek lesz az nekünk ? A nagy istálló is mire lesz jó? Majd téged kötözlek a jászólhoz, megérdemled! — ütött Hornyák részegen a felesége arcába, és le akart ugomi a teherautóról, a munkások állták el az útját.

A teherautó nem hallotta a civódást, a Hornyák vágyakozását sem értette, robogott be a faluba. És hiába volt a feleség erőszakoskodása, Homyákot nem tudta megjuhászítani, nagy-nagy csalódás és ital egyszerre dolgozott benne. Lógott le a feje, a karja.

— Haza akarok menni! — kiabálta a kapuba tóduló csődületnek. — Nem akarok itt maradni. Én mészégető vagyok. Vegyenek a meszemből. Mindenkinek ingyen adom. Meszet vegyenek!

Terka, a törpe kis asszony lehűzódott, nem mutatta magát, a feleség is felhagyott a viaskodással, a gyerekek rázendítettek, a rakodó munkások restellkedtek.

így vonultak be új otthonukba.

Ján Zelibský: Ceruzarajz, 1962