Irodalmi Szemle, 1965
1965/4 - Monoszlóy Dezső: Csók
Monoszlóy Dezső Seholsincs ördög sehányadik neje üljön a hihetetlennel nyekergő nászt fejemben inkább mintsem hogy el ne áruljam nektek az egyetlen élet titkotokra érdemes titkát hogy rosszul csókolództok ti akik fiolákban méricskélitek biológiai pedigréjét a csóknak miközben számos iszonynak és mocsoknak képlete telepszik ajkatok lakmuszpapírjára bölcsen ti akik fogaitok villanykörtéinek wattjaival harapnátok a közéjük csorduló világot amit szív-kilátók távolából küldtek s ti is akik betűket szálaznátok a csók remegő csipkeszövetéből mely mérhetetlen mélyből s felérhetetlen égből gombolyítja szálát ti kiknek szemüveges szája rúzs márkát lát a befestett szirmú vadvirágon melynek gyökere mélyebbről szippant anilint ti kiket a feltételes megállót vlgyázón a céltszomjazó éberség cserbehagy ti is kiket az agy gépesített szerkezete késztet egy másik gép fogaskerekéhez miközben a kéjhez forró petróleumot locsol a képzet ti kik előre kiálmodott mézet ragasztanátok vörös tűzhányók szétnyíló kráterére ti kiknek étel ízét tévesztő éhe ham and eggs helyett reá csücsörítve laktatná gyomrát nem törődve hogy az orr kéményén kirepül az illat ti kiknek horgász gégéjéből más ajkak tükrére görbe árnyat villant a zsákmány mohóság horga ti kik dongva morogva hangulatok hangfüggönyét akasszátok a simulni vágyó bőrre ti kiket a megfontolás piros lámpás őre kísér mialatt móló léptekkel gázoltok a tengerig nyújtóztatható tóba s óvakodtok hogy a talpatokat tartó beton fölé sohase érjen ár csók
