Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - Petrik József: Versek
most még hasonlatok Most még felém lövik kék tekintetüket a búzavirágok, a repülő halak uszonyán enyém a zizegő szivárvány, karcsú diáklányok ábránd-számításkor behelyettesítnek egyenleteikbe, és a teltalakú fiatalasszonyok kezembe csúsztatják a mennyország kulcsát. .. De az erdők szélén lépteim rendítik rideg szarvasbikák elcsukló bőgése, s a leforduló Nap kiégett tűzfészke nagyétvágyú csókom deres csúcsát jelzi.. . Ki áll majd melettem, szeretetlenségem sziklabarlangjában, ha indulatom már csak gyűlölet s gúny lesz? Nézlek csak, és ez annyi, mintha napjaim árnyas szögletén visszafelé járna egy inga, hogy gúnyosan szememre vesse legdrágábbnak hitt perceim. Társamnak sejtlek, és ez annyi, mint hulló tömegnek a szárny, mely rádöbbent, hogy bárgyúság merőlegesen lezuhanni. Erezlek is — s ez annyi mintha életem ellenanyagát szívtam volna fel tagjaimba, hogy békétlen végletek partjaik trónjáról lemondva medrükben otthont leljenek. Nagy János: Dombormű Petrik József
