Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - Dávid Teréz: Kádervallomás (regényrészlet)
vem apád nevével... Takács Jenöné, született Szász Erzsébet... Akárcsak a házassági levelemen, amikor leírtuk legelőször. Gyermekeim: Karikás Jencike ... Született... Nem született! Azért nem született, mert nem lett volna hova tegyük a gyerekágyat. Nem is lett volna miből megvegyük. Ott laktunk a fodrászműhely mögötti kiskamrában és álmodoztunk. Pista azt jósolta... fiú lesz és apám nevét fogja viselni. Én azt mondtam, okos lesz és abban a nagy felfordulásban nem kívánkozik a világra. Pista azt mondta, hogy akkor mit ér az egész élet? Gyerek nélkül. Ha neki nem lesz utóda, akiben folytatódjék, kihal vele a Karikás nemzetség, mert az élet aránylag elég hosszú. (Legalább is akkor úgy hittem.) És különben sem tudom, hol fogom szárítani a kimosott pelenkákat, ha a gyerek megszületik. A fodrász-szalonban mégsem lehet. Azt Blau Piroska is kikérné magának. Pista fütyült Piroskára... a fiát pedig a térdén kívánta lovagoltatni. De ha véget- ér a rossz világ — mondotta — vásárol egy motorbiciklit. Együtt robognak kirándulni vasárnaponként, ő és a gyerek. Ha rászánom magam, engem is bevesznek a mellékkocsiba. Emiatt mindig összevesztünk. Én tiltakoztam a bolond ötlet ellen. — Lelketlen apa, aki egy kisgyereket maga mellé ültet a robogó motorkerékpárra. Pista azt válaszolta, hogy maradi asszony, aki a fiát a szoknyája mellett tartogatná. És kikérte magának azt is, hogy beleszóljak a gyermeknevelésbe __Mit válaszolhattam v olna erre? Azt mondtam, rá bizom a gyermeknevelést, rablóvezér le£z az utódjából, akárki meglátja ... Tévedtem. Jencike nem lett rabló vezér. Jencike a világra se jött. Azaz mégis. Háromhónapos magzat korában angyallá vált és elrepült. Az után a hosszú éjszaka után, amikor kiverték két fogamat. A felső bal hármast és négyest, ahol most hidat hordok ... Jencike elment! De azért nem halt meg. Él bizony. Nagyon is. Elbeszélgetünk együtt régi időkrői, az apjáról, aki azt szerette volna, hoqy benne éljen tovább a Karikás család. Jencike jó fiú. Nem szemtelenkedik, nem is felesei és nincsenek huligán hajlamai. Motorkerékpárra sem ül, pedig biztatgatom, mondom, apjának öröme telne, ha látná, hogyan száguld... ki a szélbe, a viharba. Csak menjen, mondogatom neki... Menjen.. . Anita büszkén feszít a háta mögött a kisülésen. Bradáč Mária Antónia ... Hugótól való kislányom. Mert most már bevallhatom, főleg miatta hagyott itt Hugó. Azt mondta, gyerek nélkül nem ér semmit az élet. Kell valaki... kell Jutka helyett, aki az édesanyjával, Hugó feleségével — a gázba ment. Jutka kell... vagy Anita kell. Valaki kell az ember mellé, hogy legyen miért élnie, küzdenie. Igazat adtam neki. Legyen gyerek — mondtam. Azután majd meg esküszünk, — így Hugó. Megesküszünk, mondtam. — Sohanapján — gondoltam. Nem lehet Anita, nincs Jutka... Az orvos figyelmeztetett: soha többé. Senki... Azután a hosszú éjszaka után ... Hugó Is elment, de Anita itt maradt. Hűvös kezével simogatja fejem, ha elnehezedik. Hiába! Leánygyerek az mégis leánygyerek! Jenci száguldozzon motorkerékpáron ... Anita maradjon velem esténként ... Olvasgatunk. Szereti a mesét. Én mesélgetek az apjáról, aki elment. Elment, mielőtt ő csírává fogant volna. Anita, kedvenc gyerekem ... Talán azért mert lány. Talán azért, mert Jutka gázba ment... Anita nagyon fáj... Nem úgy Lali... Lukovič Lali... Lajosom hallgat róla. Mindig róla hallgat. Én is. Nem emlegetjük, mert tudjuk, hiába. Lajosom annyit mond néha... tudod, a Ferim ... (Házasságon kívül született fia volt. 39-ben esett el a fronton!... Tudod, Toncsika, az én Ferim ... hároméves korában ... ezt tette, hatéves korában — azt mondta ... okos gyerek volt. És én tudom, hogy Ferit mond, de Lalira gondol, aki nem és nem akar megszületni. Nem is fog soha, pedig szívesen dúdolnám neki — csi- osíj... ja, babúj ja... ha nincs is sok értelme, Lali megértené, mert anyám nyelvén dúdolnám.. . Lali lehetne az én vigaszom... Három gyermekem nincs: Jenci, Anita, Lali... Hivataluk nincs. Állampolgárságuk nincs. Lakásuk sehol. Nem tartoznak semmiféle politikai szervezethez. Csak száquldanak, száguldanak motorkerékpáron az idők végtelenségében, vad viharban, tűző napsütésben és én várok rájuk meleg vacsorával __Várok ...
