Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (3. folytatás)
Mintha magam haltam volna meg ... Elbúcsúztam John Noonantól, és még megjegyeztem, hogy a klubot bezárom. Péntek, 14 óra 15 perc Bementem a klubba, és bejelentettem, hogy este zárva tartunk. Aztán még elintéztem telefonon néhány egész mellékes ügyet — nem is tudom már, miért... Péntek 15,00 óra Beszéltem telefonon John Noonannal a Dallas Morning News-ból. Mondta, hogy ellene volt a Weissman-féle hirdetésnek (a tartalmához még visszatérünk — D. P.). Már a gyilkosság előtt is vallotta, hogy egy ilyen hirdetés csak árthat a lapnak. De egy-két ember számára állítólag 1500 dollár mégis csak nagy pénz. Péntek, 15 óra 30 perc A bevételt — mintegy 2000 dollárt — biztonságba kellett volna helyeznem. De most menjek a bankba? Egyszerűen képtelen voltam rá. A pénzt a zsebemben hagytam. A pisztolyt szintén... Aztán felmentem Évához (a nővéréhez, akit nemrég operáltak meg, és most lábadozott — D. P.). Péntek, 16,00 óra Éva még mindig sírt. „Dehát miért tették?“ kérdezte újra meg újra. Mindketten sírtunk, és a képernyőn figyeltük, mi történt a továbbiak során. Láttam John Kennedy vérét a felesége ruháján, és a gyerekekre gondoltam. Szegény John-John, szegény Karolina! Aztán az elnök gyilkosa jelent meg a képernyőn. Ezt gondoltam! Ha valóban ez a gyilkos, akkor vagy kommunista, vagy a John Birch Társaság tagja (szélsőjobb- oldali amerikai szervezet, s még szó lesz róla — D. P.). Amikor először láttam, nem éreztem semmit. Nem is foglalkoztam már egyáltalán vele ... Éva meghallotta a televízióban, hogy kapcsolatban állt az Igazságot Kubának Szervezettel. Jajveszékelni kezdett, és megpróbálta felhívni a fiát és az unokáit. Félt, hogy kitör a harmadik világháború. Péntek, 17,00 óra Felhívott Don Saffran a Dallas Times Herald-ból. Ki nem állhat engem, azt akarta csak tudni, bezárom-e a klubomat. Ezt mondtam: „Az már be van zárva“. Don válaszolt: , Nem tudom, mi lesz a szombattal és a vasárnappal. Abe és Barney (Ruby konkurrensei — D. P.) nem tudják, mit tegyenek.“ „Én a klubot mindenképpen bezárom az egész víkend idejére“, jelentettem ki. „Vannak fontosabb dolgok, mint a pénz.“ Péntek, 19 óra 30 perc Amint hazaértem, rögtön vettem az ünneplő ruhámat. A telefon berregése zavart meg. Karen Linn Bennet hívott, az egyik strip-tease-girl. Fort Worth-ben lakik, és jött — mint minden nap — a klubba, de az ajtót zárva találta, és nem bírta megérteni, miért. Possz érzésem támadt. „A halált, azt nem tiszteled, mi?“ kiáltottam rá. Biztosított, hogy a halált ugyan tiszteli, de pénze, az nincs — nem tud visszautazni. Megkérdeztem, hol van most. S a válasz újabb sebet ütött rajtam. „A Colony-klubban vagyok, az ugyanis nyitva tart“. Megígértem neki, hogy útban a zsinagóga felé beugrók hozzá, és adok neki pénzt a hazautazáshoz. Péntek, 22 óra 30 perc Cél nélkül ődöngtem Dallas központjában ... Egyszercsak eszembe jutottak televíziós barátaim. Aligha van most idejük, hogy a gyomrukkal törődjenek. A csemegeboltban
