Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - Beszámoló a csehszlovák és olasz kult úrm u nkásak dobriši találkozójáról
beszámoló a csehszlovák és olasz kultúrmunkások dobriši találkozójáról A csehszlovák írók másfél napos konferenciája az olasz írók, kulturális és politikai dolgozók delegációjával igen jelentős kétoldalú eszmecserét eredményezett, és nemcsak a forradalmi gondolkodás elmélyüléséihez, hanem annak gyakorlati érvényesítéséhez is konkrét adalékokkal szolgált az irodalom, az irodalomkritika, a filozófia és a különböző tudományágaik területén belül. Már maga az olasz küldöttség összetétele tanúskodik ennek a társadalmi, irodalmi, kultúr-politikai, nemzetközi kultúr-politikai eseménynek a sokrétűségéről. A küldöttség vezetője és kiemelkedő szemé- • lyisége, Rossana Rossanda, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága kulturális osztályának a vezetője volt. Az írókat Pier Paulo Pasolini képviselte, akit mint filmírót (Mamma Roma, Máté Evangélium), minit prózaírót és költőt egyaránt ismerünk. Egyike a jelenkori olasz irodalom legsokoldalúbb alkotó egyéniségének, sokrétű, állandóan új formákat kereső irodalmi tevé- kenýsége mellett lelkes teoretikus, sőt propagandista ás, ha ez a meghatározás kimeríti annak a tevékenységnek a jellemzését, amelyet a Vie Nuove képes hetilap levelezőinek válaszoló rovatvezetői munkája magába foglal. Zavart és csodálkozást keltett utolsó verses- könyve is: „Költészet rózsaformában“, amelyről azt is mondhatnánk, hogy a költő egy esztendejének krónikája. A mindennapok társadalmi, poltikad kérdéseire, a költő gondjaira, aggodalmaira és örömeire hangszerelt sorok ezek, s a szabad versek mellett hagyományos epigrammákkal is találkozunk, amelyekben Togliatti politikájáért száll síkra és Nenni követői ellen foglal állást. A küldöttség további írótagja Carlo Levi, a nálunk „Krisztus Eboliban időzött“ és „Kövek a szavak“ című riport köteteiről Ismert szerző. Vizuális benyomásokkal és reflexiókkal dolgozik, azt is mondhatnánk, hogy ehren.burgi típus, csahogy népiesebb nála, az egyszerű olasz néphez eleven szálakkal kapcsolódó író, azonkívül kiváló festő és rajzoló. Mint nem párttag marxista, a parlamentben a Kommunista Pártot támogatja. Carlo Bernari kommunista író, „A nyugalmas nap esztendejében“ című könyvében realista íróként mutatkozik be, ami annyit jelent, hogy a mai olasz életet hagyományos alkotó eszközökkel mutatja be. A küldöttség kritikus tagja, Giansiro Ferrata a Rinascita című kulturális pártlap kultúr- rovatának vezetője. A küldöttségben még resztvettek a Gramsci Intézet dolgozói, Franco Ferri, az intézet igazgatója, Spinella, a szociológiai osztály dolgozója, Rino del Sasso. kritikuis és L. Orioli fiatal írónő, — hispa- nológus. Amint látjuk, már maga a küldöttség ösz- szetétete biztosította a vitameoncsak irodalmi, de egyúttal tudományos és politikus jellegét is, s bár a vitát a csehszlovák résztvevők is gazdagították, jóval jelentősebb volt az olasz küldöttség tagjainak hozadéka, akikről, méltán elmondhatjuk, hogy hűen képviselték mesterük és tanítójuk, Gramsci útmutatását, aki már negyven évvel ezelőtt kijelentette, hogy éppen az intellektueleknek kell a munkásmozgalom avantgardistáimak lenni, nekik kell a hatalmat kiharcolni és megtartani. Itt említhetjük meg, hogy a meghívottak közül nem jött el Alberto Moravia és Gian- carlo Vigorelli, az Európa Letteraria szerkesztője, aki egyébként annak a gondolatnak a népszerűsítője, hogy a vallási motívumok a kommunista mozgalom egyik leglényegesebb alkotó elemei és hogy az egyház a maga demokratizálódási folyamatával nagyobb lépést tett előre, mint a „kommunizmus ateista egyháza és 'hogy Sartre például a maga abszolút ateizmusával idegenebb mint az egyház a maga istenhitével“ és így tovább... így aztán amint látjuk, letér a tudományos bizonyítás területéről, összekeveri az ideológiát a politikai gyakorlattal, az állami és hatalmi formákat filozófiai irányzatokkal helyettesíti és így könnyen feltételezhetjük, hogy azért nem jött el hozzánk, mert sokat kellett volna vitatkoznia küldöttségünk tagjaival.