Irodalmi Szemle, 1965

1965/2 - Beszámoló a csehszlovák és olasz kult úrm u nkásak dobriši találkozójáról

Csehszlovák részről a legjelentősebb hozzászólásnak Laco Novomeskyét kell tekinteni. Az egyik legégetőbb kérdésre tért ki, arra, hogy vajon a mai fiatalok számára is azt jelenti-e a marxisimus-leninizmus interpretációja, mint amit az annak idején az ő fiatal korában jelentett. Mint .ahogy ezt már No vo meskýné 1 megszoktuk, zárószavában a hit, rehabilitációjának konklúziójához érkezik: . .. „Mindenek ellenére fatálisan meg vagyok győződve arról, hogy csak a kommunizmus lesz az, amely végül teljes feleletet ad az összes kérdésekre és megmutatja az élet igazságát.“

Novomesky gondolatsorát folytatta Rossa- na Rossanda, amikor felszólalását a saját korosztályának pontos küldetésének és felosztásának meghatározásával kezdte.

„Mi itt egy olyan korosztálynak vagyunk a tagjai, akik a politikai értékek megjavításához, a szocializmusért folytatott harc szakaszában látunk hozzá, a különböző politikai pártokkal vívott harc tűzfészkében, a fejlett kapitalizmus és az osztályharc nézőpontjainak ívei alatt. Gramsci és Togliatti tapasztalatai segítettek bennünket ezeknek a kérdéseiknek a megoldásaiban, bár még nagyrészük most is nyitott és megoldatlan. Számos fontos problémával kell szembenéznünk, nemcsak a vallásosságra, hanem magára a burzsoá világrendre gondolok. Egyetértek Sartreval, amikor azt állítja, hogy nem egy burzsoá kultúra, hanem a burzsoá kultúra több kifejezési formája létezik egyidejűleg. Ma a marxizmus és a marx-lenini ideológia kérdéseit nem a szektariánus egyházzal szemben kell érvényesítenünk, hanem azokon az új viszonyokon belül, amelyek az egész katolikus világban érvényesülnek. Amíg a háború utáni első években az volt a feladatunk, hogy a fasizmus maradványai és a klerikális sötétség ellen folytassunk harcot, addig ma a kommunista pártnak az a feladata, hogy egy haladó és kapitalista kultúrával vegye fel a versenyt, több értéket termeljen mint maga a burzsoázia és mindezt egy fejlett kapitalista társadalmon belül.’ Az első és legfontosabb kérdés a szocialista társadalom értékmodelljének kialakítása, amelynél a szocialista országok tapasztalatainak felhasználása rendkívüli jelentőséggel bír. Nem mondhatunk le ama marxi koncepció érvényesítéséről, hogy a személyiség minden erejét fel kell szabadítani. Ennek a felépítendő modellnek az alapjai nem lebeghetnek valami absztrakt légüres térben, hanem a pontos történelmi valóságban kell mélyen gyökereznie. Mit jelent a marxista erkölcs? Azt jelenti, hogy feleletet kell adnunk mindazokra a kérdésekre, amelyeket a társadalom fejlődés

elénk állít. Hiányérzetünk támad, ha ezek a kérdések pusztán a személyi kultusz ártatlan és tiszta forradalmárának típusára korlátozódik. Meg akarjuk ismerni a politikai rossz erkölcsi gyökereit és tapasztalatainkat apli- kálni akrajuk a további fejlődés szakaszára. Ügy véljük, hogy csak ez a magatartás tudatosíthatja bennünk a forradalomnak bizonyos forradalmi gondolkozás! szakaszában az értékek és a hiányosságok felmérését. A személyi kultusz mindent megmagyarázása számunkra szűk takaró. Nemcsak a kultúráért vivjuik ezt a harcot, de az egész mozgalom javáért is. Még sohasem éreztük olyan szorosnak a kultúra politikához és teóriához fűződő viszonyát, mint napjainkban. A politika ma valóban teoretikus és alapos felmérést igényel. Nem tehetünk különbséget a kultúra és a politika koncepciójának kérdésében, egyik is másik is a realitás totalitásán belül érvényesül. A különbség a kísérletezés és a politika külön neműségében rejlik. A poltikai tevékenység számára .karakterisztikus a megoldás keresése, a kísérletezés számára nem. A politikának tudatosítania kellene az ebből a helyzetből adódó értékeit és az ezzel együtt járó körül- határoltságának lényegét. Azt is mondhatnám, hogy a politika kard, amely vág. Eredményei nem kell, hogy totalitást jelentsenek. A felelősségérzet és a praktikus tevékenység iránti fogékonysága mellett a politika feladata a kísérletezés szabadságának a biztosítása is. Nem pártoljuk a dolgok leegyszerűsítését. A politikának el kell ismernie a tévedés lehetőségét és a kísérletezés szabadságát. Éppen az által tudja felelősséget az értelmiségiekkel megosztani, ha a kísérletezés szabadságát biztosítja. További fontos kérdés számunkra a marxizmus megújulásának kérdése. Ezen a kérdéskörön belül, nem értek egyet a marxizmus rehabilitációjának terminológiájával. Nem tekinthetjük a marxizmust olyan lezárt valaminek, amelyre nem hathat a történelmi fejlődés.“

Putík Rossana Rossandával egyetértve az irodalom fejlődésének kérdésében elvetette Prűseknaik az irodalom valamilyen meliorációs funkciójáról vallott nézetét, mely szerint az általános kultúra küldetéséhez hasonlóan, az élet szürkeségének megszépítése a feladata. Fejtegetésében, az ember mélyebb megismerésének a keresésében egészen Jean Rousseau-ig ment vissza. „Rousseau elvetette a civilizációt, mert nem segített az embernek, nem javította meg őt, hanem éppen ellenkezőleg hatott rá. Hát nem volt igaza, amikor azt állította, hogy minden rontás a külső világból árad az emberre, az ember természettől fogva jó, csak a itársadaloim formálta rosszá? Ha például