Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - Cselényi László: A vonat este Prága felé indul
Cselényi László a vonat este Prága felé Indul (Vázlat) Vasárnap este zsongó pályaudvar munkások katonák lányok ifjak vének tolong a nép zsibong a pályaudvar érkeznek s indulnak a szerelvények Fék ha csikordul megdobban a lélek s tüzesebben lüktet a vér ha kondul az óra s tudtára adatik a népnek A vonat Prága felé tízkor indul... A költő nem azért dalol mert hevíti a szerelem a költő nem azért rajong mert a kedve szertelen a költő nem azért dühöng mert felizgatta valami a költő nem azért különb mert mindent meg tud vallani. . . 1963. május nyolcadikán, huszonkét óra ötvenhárom perckor Gál Katalin tizennyolcéves dunaszögi lakos ki akart ugrani az Érsekújvártól Déčínig közlekedő, robogó gyorsvonatból. A rendőrség megállapította, hogy öngyilkossági kísérlet történt, s az illető személy csak a rendkívüli körülményeknek köszönheti... Megszületik a gyermek és elindul a hosszú-hosszú útra megszületik a lányka nevét jövőjét még senki sem tudja csupán csúnyácska képét mosolyogják körül a kisszobában csupán bumfordi testét dugják nyakig ama bizonyos kádba Megszületik s ha felnő szépsége beragyogja a világot nyílanak körülötte bókolnak körülötte férfiak tulipánok ... Az apámnak volt huszonnyolc hektárja. Huszonnyolc hektár micsoda katasztrófa! Tanítónő akartam lenni? Nem lehet, mondták, kulák az apja. Technikumba akartam járni? Nem lehet, mondták, kulák az apja. Hivatalban akartam dolgozni? Nem lehet, mondták, kulák az apja. Kulák az apja, kulák az apja, kulák az apja. Mi közöm nekem a huszonnyolc hektárhoz? Mi közöm nekem az apám vagyonához? 1 2 3 4 5