Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - Cselényi László: A vonat este Prága felé indul
Amerre fut köröskörül erdő áll a dombon nézi a világot Merre fusson ki ölébe fusson nagy szemében őzek riadalma Szagos fűben szendereg a május őrzi titkát szíve nagy szerelmét Merre fusson ki ölébe fusson kivel ossza meg a szívverését Ä11 a dombon nézi a világot lenn a völgyben vőlegénye várja Szagos fűben szendereg a május közeleg a nyár tehervonatja S hiába fut köröskörül erdő ... Fehér szoba meszelt-fehér fala fehér paplan tizenkét fehér ágyon az ágyakon tíz lány fehér agya s tizenkét fehér kiterített lábnyom Fehér szoba meszelt-fehér fala sötét szobára nyílik ablaka a gondolatok fehér köpenyét pillanatonként nyeli a sötét Mi baja van velem a világnak? Soha rossz szót nem szóltam senkire, soha egy mozdulattal meg nem bántottam senkit. Mi baja hát velem a világnak? Miért forgat a nyelvén? Miért szórja rám a szennyet? Kínáltam, adtam volna tudásom, emberségem — csak a testem akarta. Akartam, áhítoztam a meleget, szerelmet — csak a testem akarta. S bárhova fordultam igazamat kutatva — csak a testem akarta. Soha rossz szót nem szóltam senkire, soha egy mozdulattal meg nem bántottam senkit. Mi baja hát velem a világnak? Megszületik a gyermek és elindul a hosszú vándorútra Csehország Morvaország az útjait ki sejtheti ki tudja A világ nem ismerheti a millió rázós utat a világ csak abból ítél amit a felszín mutat Megszületik a gyermek és tekereg a kanyargós világban keresi s nem találja a bonyolult tisztaságot magában Keresi csontjáról a húst is leszedi ám mégse hagyja abba keresi keresi... 1963. május nyolcadikán, huszonkét óra ötvenhárom perckor, Gál Katalin tizennyolcéves dunaszögi lakos ki akart ugrani az Ersekúj6 7 8 9 10
