Irodalmi Szemle, 1964

1964/9 - SVÉD ELBESZÉLŐK - Margaréta Ekström: Egyedül Stockholmban

Azon a reggelen, mielőtt felébredt furcsa álma volt. Számok mászkáltak körülötte a falon, bemásztak a fülébe, a két keze cédulává változott, amit le kellett tépni és átadni valakinek. És mikor Lisbeth — egy új, szép és fiatal Lisbeth — felkelt mellőle az ágyból és ő didergett, majd megfagyott, tízesekkel és százasokkal takarta be, attól a nyomasztó szagtól aztán, az összefogdosott papírpénzek szagától, újra elszundított.:, csak hogy mindjárt azután a Nyomor farkasának torkában ébredjen és ne ámíthassa magát tovább, a farkas állkapcsok bizonyosan összecsattannak felette. Szakadt rrla a veríték, és gyötrő szomjúságot érzett, amikor felébredt. Ezért nem tehetett mást, magára kapta azt a pár elnyűtt ruhadarabját és rohant le az utcára. De otthonfelejtette az esőköpenyét, pedig a foltozott kabátot el kellett takarni. Visszafordult hát a lépcsőn és most egyszerre nagyon nehezére esett a kapaszkodás. Az utolsó fokok métermagasnak tetszettek. Mikor végre leért a járdára, a Kiara fogadó elé, a csend zúgó harangok! tengerével öntötte el.

Itt, a Norma Bantorg-on már nagyon távolról hallatszott a sirályok rikoltozása, reklám-cédulák sem zörögtek az úttesten. A Branting szobor körül galamb-csapat lebegett, mint valami kékesszürke felhőcske. Burukkolásuk tompán hallatszott, mintha földdel volna tele a csőrük.

A Gimnázium Előtte a kavicsos tér üres, mint egy nyári vakáció. Az ablakok zárva, de a földszinti folyosóról csengetés hallik ki. Egy pillanatig azt hitte, telefon cseng

— akkor pedig valakinek tárcsázni kellett az iskola számát. Mégis van élő ember, akihez szólhat.

De nem. Csak a készülék élettelen zörgése volt: minden, ami emberek nélkül működhet, az működik. Szédülés környékezte, titokban a házfalnak támaszkodott. Reszkető kézzel elővette zsebkendőjét, megtörölgette nedves homlokát. És újra eszébe villant, hogy hiszen senki sem látja, senki sem bírálja a viselkedését és lerogyott a kövezetre.

Abban a pillanatban a nap szerencsésen feltaszított egy padlásablakot a ködben, és szelíden tekintett az ő nyomorúságára. A fényár felé fordult arccal, és vigyázva kinyújtózkodott a köveken. Majd hirtelen felrezzent, felkönyökölt. Mintha lépéseket hallana. Mégis jön valaki. Talán le akarják tartóztatni. Botrányos magaviselete miatt. De nem. Ez nem a kötelességét teljesítő polgártárs céltudatos lépése, inkább botla- dozás, bukdácsolás. Hol nekifut, hol megtántorodik, mint a részeg — a saját szivét hallja.

Süt a Nap. így akkor minden más — gondolta. A megkönnyebbülés érzése lassan keresztülhatolt a nyugtalanságon, majdnem jókedvű lett. Sorra átkutatta zsebeit, és csakugyan talált egy fél cigarettát. Rá is gyújtott nagy nehezek Hová lettek a hitelezők? Mind eltűnt, még a vérebek is, a sürgető levelek, telefon-csengetések. A telefonok miatt nem tudott aludni, se dolgozni. Képtelen volt másra gondolni, mint hogy jaj, mindjárt rácsenget megint a telefon. Ez a fülhasogató, utálatos hang üldözte ki a penzióból ebbe a koszos kis zug-fogadóba, amelyik nincs benne a telefonkönyvben.

Fellélegzett. Korai volt az öröme sajnos. De hogy is találhatna az ember egy lidérc- álomban biztos zugot magának? Ügyetlenül feltápászkodott, fejbőrén mintha hangyák tfizseregtek volna, tagjai gyengén remegtek.

Lassan elindult a Ström felé, ahonnan a sirályokat hallotta.

Mikor a kőpartra ért, megint kételkedni kezdett abban, hogy csakugyan egyedül van. A madárzaj, szárnycsillogás, hullámmoraj, ami körülötte van, a megszokott stockholmi hétköznap. Lehetetlen, hogy emberekkel ne találkozzék, akik beszélgetve jönnek a járdán, vagy kocsin, autón közelednek. Csak elég gyorsan kell hátrafordulnia és bizonyosan tetten éri valamelyiket.

De csak egy elhagyott kioszk. Sehol egy lélek. A telefonfülkék bádogszoknyája alatt síé látja az egymásra font karcsú leánylábakat.

A telefon! Ez az! Lázasan turkált a zsebében, de 10 őrést nem talált, csak egy gyűrött fizető-cédulát. A Kiara templom harangja ütni kezdett. Elütötte a délelőtti tizenegyet, és a város többi harangja folytatta. A legnehezebben egy érc-harang nyelve mozgott valahol a déli negyedben. A hang templomrói-templomra terjedt, majd visszatért a víz másik partjáról is és sokáig tétovázva lebegett körbe a rakodópartok között. ;