Irodalmi Szemle, 1964
1964/9 - SVÉD ELBESZÉLŐK - Stig Dagerman: Néhány szem kockacukor
Stig Dagerman STIG DAGERMAN 1923-ban született a kelet-svédországi Uppland tartományban, apja kőfejtő volt. Egyetemi tanulmányai után a szociáldemokrata és a szakszervezeti sajtóban dolgozott. 1954-ben halt meg. Elsősorban prózaíró, kevés drámát, néhány költeményt írt. Műveiben a világtól való neurotikus félelem, kozmikus bűntudat tükröződik. Itt közölt elbeszélése (svéd címe: Att döda ett barn) az író halála után megjelent Värt behöv av tröst (Vígakra szomjazunk, 1955) című kötetből való. néhány szem kockacukor Szép derült reggel. A nap sugarai még ferdén érik a síkságot. Mindjárt megszólalnak a harangok, mert vasárnap van. A rozsföldek között két fiatal vág át egy új ösvényen, csak most találtak rá, a síkföld három falujában megcsillannak az ablaküvegek. A férfiak a konyhaasztalra állított tükör előtt borotválkoznak, az asszonyok kenyeret szelnek a kávéhoz, dudolgatnak közben, a gyerek a padlón matat, gombolgatja ki^ mellénykéjét. Egy szerencsétlen nap boldog reggelén vagyunk, ugyanis ma a harmadik faluban egy boldog ember fog megölni egy kisgyereket. A fiúcska még ott ül a padion, gombolgatja mellénykéjét, az apa borotválkozik, közben megszólal, hogy lemennek a folyóra csónakázni, az asszony tovább dúdol, s egy kék tálkába rakja a frissen felszeletelt kenyeret. Árny nem suhan a. konyha felett, és a férfi, aki meg fogja ölni a gyereket, még egy piros benzinkút mellett áll az első faluban. Derűsen néz a fényképezőgép keresőjébe, kis kék autót iát benne, s hogy mellette nevetgél egy lány. A kép elkészül, a lány tovább nevetgél, a benzinkutas pedig rácsavarja a tankra a fedőt, s odaszól: szép napúk lesz ma. A nő beül a kocsiba, s a férfi, aki majd gyereket öl, kiveszi a zsebéből a pénztárcáját, s elmondja, hogy leszaladnak a tengerhez, csónakot bérelnek, s jó messzire kieveznek.- A lecsavart kocsiablak mögött az első ülésen a lány jól hallja a férfi szavait, behunyja a szemét, látja a tengert, s a férfit maga mellett a csónakban. Nem rossz ember, derűs és vidám mielőtt beül a kocsiba, megáll egy pillanatra a napfényben szikrázó hűtő előtt, s élvezettel szívja be a benzin, meg a vadcseresznye fénylő illatát. Nem hull árny a kocsira, a csillogó lökhárítón nincs- horpadás, még nem piros a vértől. Ám abban a pillanatban, amikor az első faluban a férfi becsapja maga után a baloldali kocsiajtót és kihúzza a startgombot, a harmadik faluban az asszony benéz a szekrénybe, és látja, hogy egy szem cukor sincs a tartóban. A gyermek, aki már begombolta mellénykéjét, s befűzte cipőjét, a díványon térdel, az égerfák között kanyargó folyót nézi, a fekete ladikot, amely most még a parti füvön várja őket. Az apa, aki el fogja veszíteni gyermekét, már elkészült a borotválkozással, éppen összecsukja a tükröt. Az asztalon kenyér, tejszín, kávéscsészék, no és legyek. Csak cukor nincs a háznál, s az anya szól a gyermeknek, ugorjon át Larzsonékhoz, kérjen tőlük néhány szem kockacukrot. A fiúcska már szalad is az ajtóhoz, az apja még utánaszól,, hogy siessen, mert a ladik várja őket a parton és oiyan messzire fognak beevezni, mint eddig még soha. Amikor a kisgyermek keresztülszalad a kerten, mindig a folyó- jár az eszében, meg a csapkodó halak. Senki nem súgja meg neki, hogy már csak nyolc perc van hátra az életéből, és hogy a csónak egész napon át és még sok-sok napig ott hever majd a parton. Larzsonékig csak egy ugrás, ott laknak az országút másik oldalán, s mialatt a gyermek átszalad az úton, az autó beér a második faluba. Kis helység ez, házai pirosak, a lakók nemrég keltek föl, a konyhában ülnek kávéscsészével a kezükben és látják a sövényen túl elszáguldó autót, amely jókora porfelhőt húz maga után. Nagy sebes- ' séggel halad a kocsi, s a férfi előtt mint szürke árnyékok suhannak el a nyárfák és a frissen kátrányozott távírópóznák. Nyár libben be a szélvédőn. Már ott is robogtak v a falun, a kocsi pompásan, biztosan fekszik az úton, ahol egyedül vannak még —• egyelőre. Jó érzés egyedül siklani az alájuk simuló széles úton, és kint, a házakon túl, még kellemesebb. A férfi boldog és erős, jobb könyökével érzi asszonya testét.' Nem rossz ember. Siet le a tengerhez. A légynek sem vétene, - s most mégis nem-
