Irodalmi Szemle, 1964

1964/9 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Nem így változnak az idők

a frank birodalom korát ábrázolja testes regényben, egy mexikói bikaviadalt talán Bo S e 11 e r I i n d írt meg a legszebben a mai világirodalomban, Dag- mar Edqvist az afrikai négerek problémáját tárgyalja regényeiben, Beppe W o I g e r s Atlantic Citybe helyezi egyes novellái cselekményét, Harry Martinson a világűrbe viszi olvasóit az Aniara űrhajón, Wilhelm M o- b e r g éveket tölt Amerikában, oda kíséri el a XIX. század svéd kivándorlóit, nem is szólva az ifjúsági regények, szatírák tömegéről, amelyek az Egyesült Államokat mutatják be, az amerikai viszonyokat gúnyolják ki. A tág horizont, az ország határai és a nemzeti történelem keretei közül való kilépés szinte kezdettől fogva jellemzője volt a svéd irodalomnak, s napjainkban csak erősödik ez a kifelé fordulás. Van benne sok egészséges vonás, bizonyos fajta felelősség a múlt, az egész világ dolgai iránt, sok esetben jó a friss reagálás a nemzetközi élet eseményeire, de a riporteri gyorsaságnak időnként óhatatlan kísérője a gyengébb művészi megfogalmazás, a mondanivaló tisztázatlansága is.

Femtiotal, sextiotal — az ötvenes, hatvanas évek irodalma, a svéd kritika periodizálása szerint. Ebben él a svéd irodalom. Az előbb elmondottakból is látszik, hogy komoly felelősségérzet tölti el az írók javarészét, vitákkal, szépírói és publicisztikai tettekkel szólnak hozzá a kor problémáihoz. A régebbi svéd irodalomban nem ismeretlen idilli hangulat, a megérkezésnek a második világháború után még tapasztalható őrzése, a jóléti állam megteremtése okán érzett kielégültség eltűnt vagy eltűnőben van. A valósághoz közelebb kerülés hol a lemondást, hol az atomveszélytől való félelmet, hol a fokozott harci kedvet váltja ki az írókból, nem egy a vallási érzésben keres menedéket. A svéd államegyházat, ezt a teológiájában protestáns, szertartásaiban katolikus vallást komoly belső viták marcangolják. Az irodalom tanúsága szerint bizonyos körökben megnőtt az érdeklődés a katolicizmus iránt.

Az irodalmi élet elevennek mondható, növekszik az érdeklődés a kultúra, benne a költészet, regény és dráma kérdései iránt. Nagy viták zajlanak le a regényről, a líráról, a modernizmus és a hagyománytisztelet harcáról. Üj műfajok virágoznak fel, mint a tudományos-fantasztikus regények, eszmei és gazdasági jellegű viták folynak a modern szerzők támogatásáról, megjelenési lehetőség biztosításáról. A folyóiratok versengésében egyesek elhullanak, mások megmaradnak. Napjainkban többek között a 70 éve fennálló O r d och Bild (Szó és kép), az 1924-ben alapított szociáldemokrata Clarté, a legnagyobb polgári kiadó szócsöve, a Bonniers Litterära Magasin, az irodalomtudománnyal, de modern irodalommal is foglalkozó S v e n s k litteraturtidskrift, a paraszti szövetkezeti mozgalomból született Perspektív a költészet barátainak a számára kiadott Lyrikvännen közöl modern irodalmat. Az irodalmi élet javarészt Stockholmban összpontosul, itt él a legtöbb író, itt működnek a legnagyobb kiadók.

A svéd kritika százötven modern, javarészt ma is élő írót tart nyilván. A szám első pillantásra meghökkentően nagynak látszik. Van-e ma az egész világon százötven igazán nagy író? De ha eltekintünk az aprólékos filológiai pontosság és az érthető nemzeti elfogultság okozta túlzástól, akkor is marad a tény: a mai Svédországban sokan írnak és sok könyv jelenik meg. És a könyvek megjelentetése üzlet a kiadónak. Az írók — már ahogy ez tőkés viszonyok között lenni szokott — a kiadókkal kötött adás-vételi szerződésekben bocsátják áruba alkotásaikat. Költészetből Svédországban alig lehet megélni, és főleg a kezdő írók műveinek megjelentetése okoz sok problémát: a legutóbbi vitákon mind erősebben követelték az állam segítő beavatkozását. A könyvlottó bevételeiből, különböző társadalmi szervek és kiadók adományaiból díjat osztanak, ösztöndíjakat hirdetnek meg.

az itt közölt írásokat az Európa Könyvkiadó gondozásában 1965 első negyedévében megjelenő kötetből vettük