Irodalmi Szemle, 1964

1964/9 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Nem így változnak az idők

zetü nyelvet, nem csupán paraszti szereplőket beszéltetve, hanem az elbeszélő részekben is. Ez — nem szólva a külföldi lektorról, aki gyakran szótárban sem találja meg a népi kifejezéseket — nehézséget okoz a svéd olvasónak is.

E két külsőséget, naturalista vonást lehámozva viszonylag kevés olyan tartalom marad, amely lényegesen eltérne a — mondjuk — urbánus irodalomtól. Sara Lidman egyik regényének központi témája például a szerelem. A harminchat éves Linda Stahl visszaemlékezik Ifjúkori szerelmére, és követi mostani szerelmét, a homoszekszuális Björn Ceder hegedűművészt. Az írónő 1953-ban, 1955-ben, 1958-ban megjelent más regényei ugyancsak általános emberi problémákat tárgyalnak lélekemelő módszerrel — bűn és felelősség, önzés —, nem egyszer húsz-haminc évvel korábbi társadalomba helyezve a cselekményt.

(Fenti megállapításainkat nem bíráló vagy rosszalló éllel tettük. Sara Lidman és a többi újprovincialista író művei a maguk módján tisztes, derék alkotások. A tartalom ismerete inkább arról győz meg bennünket, hogy az újnépiesség sok esetben csak formájában népi irodalom, valójában keveset törődik a falu, a parasztság problémáival. Tehát nem mindig előrevivő, pozitív jelenség a modern svéd irodalomban, hanem sokszor csak visszahatás, elfordulás, útkeresés, a falu-város ellentét kapitalista jelenségének egyik tünete. Sara Lidman köre és az őket támogató kritika azt mondja, hogy irányzatuk tiltakozás az iparosodás profithajszája ellen, valamiféle kritikája a jóléti állam társadalmának, egy új, tisztult erkölcs nevében szembenállás az elanyagia- sodással.

Az áradóan vitatkozó svéd irodalmi életben érthető módon nagy megmozdulást váltott ki az újprovincializmus. Egyesek esküsznek az irányzatra, a nyelvészek még brosúrát is adtak ki a regnspiran( = esőjelző madjr) szóról, amely Sara Lidman 1958-as regényének a címében szerepel. Itt is feltűnik Strindberg fénye vagy árnyéka? —, egyes kritikusok a Hemsőiek című regényből származtatnák az egész újnépies mozgalmat. Mások furcsa divatnak mondják, exotikum-hajhászással vádolják Lidmanékat, s főleg azt vetik a szemükre, hogy újprovincialistának neveznek minden írást, amelynek a cselekménye nem Stockholmban, vagy más nagyvárosban játszódik le.

A mai magyar olvasó megértéssel és némi bölcs mosollyal szemléli a svéd provincializmus körül kialakult vitát. A népiesség nem ismeretlen jelenség a mi múlt és jelen irodalmunkban. A hazai viták és tanulságok alapján, de tapasztalatainkat a svéd irodalmi viszonyokra alkalmazva, nem hozhatjuk közös nevezőre a svéd irányzat minden íróját és művét. Egyesek — nem sokan — a provincia, a svéd falu életének mélyére hatolnak, s a kérdések elemzésével komoly irodalmi és társadalmi munkát végeznek. Mások megrekednek a romantikus antikapitalizmusnál, s így érdemük leginkább csupán stilisztikai. Cjabban bizonyos erjedés tapasztalható a svéd újprovincialisták körében: kezdik elhagyni a tájnyelvet, a falu ábrázolása a folklór felületénél mélyebbre hatol. Az újprovincializmusban kétségtelenül meglevő erők lehetővé tehetik az irányzat elmélyülését.

A mai svéd írók eddig említett két csoportjának minden különbözőség ellenére közös vonása, hogy írásaikban megmaradnak a svéd — illetve finn'

— állam határain belül, írásaik cselekménye ma, vagy a nemzeti történelem korábbi szakaszaiban játszódik. Tévedés volna azonban ebből valamiféle elzár- kózottságra, tematikai szűkkeblűségre következtetni. A mai svéd írókban él hajózó, felfedező őseik, a világtengereket ma is járó fivéreik érdeklődése, kalandozó természete. A hazai témákkal foglalkozó írók is gyakran kirándulnak más földrészekre vagy más történelmekbe, egyesek pedig — egy svéd kritikus találó megjegyzése szerint — turistaírókká váltak: a világot járják

— és írják meg — és hazájuknak sem szentelnek több időt, vagy kötetet, mint a Tűzföldnek, vagy az ókori Szicíliának. Tehát nem különálló írói csoportosulásról van szó — a turistaírók legtöbbje éppen úgy beskatulyázható valamilyen irodalmi áramlatba, mint leggöregáborosabban író népies kollégájuk —, a mai svéd valóságtól való menekülést sem kell feltétlenül belemagyarázni műveikbe, de létük és tevékenységük olyan jelenség, amely a távoli szemlélőnek különösen feltűnik. Itália, Dél-Amerika, Afrika, a görögség kora, Spanyol- ország, Nagy Károly birodalma, India és a Távol-Kelet nemcsak útirajzokban, vagy történelmi miniatűrökben elevenedik meg, hanem igényes szépirodalmi alkotásokban is. A Nobel-díjas Far Lagerkvist regényei a biblia korát idézik, a Nemzetközi Lenin-békedíjas Artúr Lundkvist a latin világot eleveníti meg verseiben, elbeszéléseiben, műfordításaival, Eyvind Johnson