Irodalmi Szemle, 1964
1964/8 - DISPUTA - Bábi Tibor: A költő szemével
Legújabb érvelése nyilvánvaló példa erre. Éppen ezekre a különbségekre — ma már sokkal nyilvánvalóbb különbségekre mutattam rá egykori megfogalmazásomban, mely szerint a vox humána körvonalazatlan, s nem lehet elfogadni maradéktalanul a marxista kritika kritériumává. Tény, hogy háromféle változata van: egy nagyon tágan értelmezett, az egykori antifasiszta egységfront eszmeiségét képező humanizmus, s ez a legszembeötlőbb. Én sajnálatos módon főképp ezzel kapcsolatban okoskodtam annak idején. Vannak időszakok, különösen régebbi írásaiban, mikor ellene fordul minden kizsákmányolásnak és osztályelnyomásnak — a harmadik a személyi kultusz ellen horgad. Mindhárom megjelölésére egy terminusa van: a vox humana. Talán expresz- szionista megfogalmazásai okozzák a zavarokat és félreértéseket, amiről én mint, kör- vonalazatlanságról beszélek. Ezzel kapcsolatban nem merek ma határozottan állást foglalni, s részben igazat adok opponenseimnek, Dobos Lászlónak és Turczelnek. A dolog mégis egy hosszabb tanulmányt kívánt, s ilyen rövid vitafelszólalásban ezt nem lehet elintézni. Mindenesetre Fábry Zoltán többször ismétlődő javaslatai, hogy fel kellene újítani az antifasizmus széles egységfrontját elgondolkodtatok. Hiszen létezik egy az egész világra kiterjedő békemozgalom. Ha ennek hatékonyságát, mozgósító erejét kívánja növelni, abban feltétlenül egyet kel érteni vele, s ha helyzetünk felméréséből adódóan úgy véli, hogy egyesíteni kell mindazokat a pozitív erőket, amelyek részt vettek a szocializmusért vívott harcban, közvetlen fegyvertársai voltak a pártnak, sőt azonosultak a marxizmussal, vagy közel álltak hozzá, abban is egyet kell érteni vele... A személyi kultusz áldozatainak és az antifasiszta front magyar szárnyának ellentmondásai épp Fábry Zoltán Antisematizmus c. cikkével kapcsolatban bukkannak fel. Ügy vélem, hogy e vitának a félreértések és egykori tévedések tisztázását kellene eredményezni, s azok következményeit hatálytalanítani, mert azok közvetlenül érintenek minden nemzedéket, és minden társadalmi réteget, sőt a nemzetek és nemzetiségek viszonyát is. Azt hiszem a tragédiákat és tragikus félreértéseket már mindannyian megelégeltük. Tisztázni kell a különböző nemzedékek közötti feszültségeket, mert ezek a marxistákat is megzavarhatják. Tisztázni kell, ahogy divatos szóval szoktunk élni a „sztálinisták“ és antidogma- tikusok félreértéseit is, a különböző felemásságokat, amelyek felsorolását nem is győzném. Csakhogy ezeknek a tisztázásoknak során ne követeljünk senkitől megalkuvást önmagával, ne akarjunk senkit megszégyeníteni és felelősségre vonni olyasmiért, amit el se követett, s ha elkövetett, ne legyen az oktalan szellőztetése régen elavult ügyeknek. E meggondolásokhoz befejezésül annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az új helyzetnek megfelelően újra kell fogalmazni azt is, amit humanizmusnak nevezünk, mert emberség fogalmaink történelmi és társadalmi determi- náltságuknál fogva változnak. Igaz, hogy ez hosszú folyamat, nem is fér el, nem is oldható meg egy vita keretében, de elindíthatja és meggyorsíthatja ezt a folyamatot. Egyben bizonyos vagyok, hogy Fábry Zoltán vox humanája és antifasiszta szellemisége olyan alap, amelyre építeni kell.
