Irodalmi Szemle, 1964
1964/1 - Fábry Zoltán: Vallomás a rokonságról és az akadályokról
az irodalmi nemzetköziségről Lapunk januári számában ankétot kezdünk az irodalmi nemzetköziség gondolatáról. Abból indulunk ki, hogy a cseh, szlovák, az itteni magyar és más szocialista népek irodalmában is egyre erőteljesebb megfogalmazást nyer egymás kölcsönös megismerésének szándéka. Ma már természetes törekvésnek tűnik, hogy túllépjünk a nemzeti irodalom keretein, meghallgatásra, visszhangra találjunk, esetleg pozitívan befolyásoljunk határunkon túl másokat is. Kéréssel fordultunk a cseh, szlovák, magyarországi és itteni magyar írókhoz, hogy fejtsék ki véleményüket a következő kérdésről: Hogyan és miben képzeli el az irodalmi nemzetköziség gondolatának realizálását, kölcsönös támogatását a szocialista és a szomszédos irodalmak között. Elsőnek Fábry Zoltán válaszát, következő számainkban pedig a további hozzászólásokat közöljük. Vallomás a rokonságról és az akadályokról Az irodalmi nemzetköziség: a világirodalom. A világirodalom, mint az emberiség ügye és összképe: egész és oszthatatlan. Csak az egésznek ismeretében és csak közvetlen megismerés útján lehet részem és kincsem; lehet a világról alkotott képem és ítéletem alapja, anyaga, tanúja vagy tanulsága. A világirodalom: világítélet. A világirodalom az az összehasonlítási alap, mely próbát jelenthet, kételyt ültethet és igazolást adhat. Igazam világirodalmi ismeret és tanúság nélkül csak féligazság marad. Az igazság a próbát szomjúhozza, a harcot, az összemérést, a bizonyosságot. És ezt a bizonyosságot, ezt az igazolást nem én állíthatom ki magamnak, ahogy ezt nem adhatja semmiféle nép, nyelv és nemzet sem önmagának; az értékelést, a hitelesítést másoknak kell elvégezni, ők avathatják csak feltétlenséggé, le- fegyverezó győzelemmé, cáfolhatatlansággá: világirodalommá. A hitelesítő mérték neve mindenütt és mindenképpen a világirodalom. A világirodalommal — mint az irodalmi nemzetköziség hordozójával — azonban baj van. A világirodalmi egész és oszthatatlanság ma politikai megvalósíthatatlanságba ütközik. Az irodalmi nemzetköziség csak hajszáleres valóság és nem vérbő, akadálytalan, szabad pulzálás. E kóros, káros állapot viszonylagos felszámolását szolgálja a koegzisztencia gondolata és realizálása. A dallasi gyilkos golyók itt is telibe találtak: a politikai koegzisztencia — két államfő, Hruschov és Kennedy nagy egyéni próbálkozása — Kennedy dőltével illuzórikussá vált, és ez a kiesés ki fog hatni mindenre. Az ultrák lövései: világot találtak el, világot sebeztek. A világbékét: a világirodalom mai lényegét és küldetését. A világirodalom testében ott a golyó: az emberiség ügye, mint az emberiség valósága, újra akadályokba ütközik. A világirodalom, — a világbékével egy- jelentésű szellemerkölcsi hatalom — újra az embertelenség, a háborús uszítás térfele és rabja lehet. A texasi lincselő és a porosz őrmester újból csatát nyert: a gyilkosság lehetőségeibe, jogaiba lépett. A lövések riadót jeleznek: riasztanak. Velük és általuk a nemzetköziség értelme, a béke, került újra veszélyzónába. Fábry Zoltán
