Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - FIGYELŐ - Monoszlóy M. Dezső: Jegyzetek a viszonyítás boszorkánykonyhájáról
lelkes fiakban van folytatásom s élek. Az olthatatlan tűz, a láng vagyok. „A természet s a társadalmi folyamatok dialektikájának“, az osztályharc történelmi tanúlságának s új, modern tanításának és perspektívájának alapján a költő hittel és biztonsággal teli igennel felel a bizalom felvetett kérdésére: Tudom, egy nap minden aggodalmam időszerűtlen lesz, akár egy elfelejtett, alkalmi költemény Egy nap a meteorológiai állomások azt jelentik, hogy megnyugodtak a mély tengeri kráterek és helyreállt a tektonikus erők egyensúlya — következésképp elsüllyedtek az óceáni vulkánszigetek — a viharok elvonultak, s az elsimult vizek felett hirtelen, váratlan kisütött a Nap. Ez már a kommunizmus kora lesz. Bábi „igen“-je annál értékesebb, mert egy olyan költő mondja, aki „nem jutalomra és zsoldra vár“, akit ez az igenmondás türelmetlenebb harcra és kritikára ösztönöz. Az a szintézis, amelynek megteremtésére Bábi az új kötetében törekedett, két okból nem vált, nem válhatott hibátlanná és teljessé. Először azok miatt a szórványosan előforduló tartalmi és formai hiányosságok miatt, amelyek Bábi filozófiájában, „költészete és filozófiája dialektikus egységében“ megmutatkoztak. Másodszor a szintézis alapanyagának: a hangsúlyozottan hazai és történelmileg konkrét problematikának több kötetben való szétszórtsága miatt. A költői szintézis csak akkor éri el a célját, ha a költészet címzettje: az olvasó is maga előtt látja, s teljességében birtokba veszi. Bábi esetében ezt azzal kellene lehetővé tenni, hogy eddig megjelent összes verseiből megfelelő kiválasztással és céltudatos sűrítéssel egy válogatott kötetet kellene kiadni. Magyarországon ebben az évben több ilyen válogatás látott napvilágot (Zelk, Benjámin, Simon István). A mi költőink közül ez a megtiszteltetés és az eddigi útról nyújtott felmérési lehetőség a költői szintézishez eljutott Bábinál lenne indokolt és jogosult. Bábi új kötetének anyaga a külső forma tekintetében lényegében ugyanazokat a vonásokat és jellegzetességeket mutatja, mint az ugyancsak kiforrott költőt prezentáló korábbi köteteké. A Bábi-vers kifejezésmódja racionális és precíz, a képanyaga erőteljesen realisztikus és plasztikus. Csandának azon állítására, hogy „Bábi realizmusa falusi, paraszti eredetű és képei népiesek“, sok példát lehet felhozni, de az ilyen példák zöme a témából (paraszti életanyag) és műfajból (ballada, falusi életkép) adódik. A gondolati versek, poémák, hangszereltségével és képanyagával kapcsolatban Egri tesz találó megállapításokat: „Ezekben a versekben költői hangjának nagyon tudatos és következetes leegyszerűsödéséről van szó. Az indulás szenvedélyessége eruptív hangja itt helyet ad egy higgadtabb és tartózkodóbb magatartásnak.“ Ami a versformát illeti, a többi kötethez hasonlóan, az új kötetben is a magyaros ritmus uralkodik, de a költő kísérletező kedvének megfelelően az ütemekből gyakran a mérték is kihallatszik (Újévi nap, stb.). Élénk formai változást, színt jelent a Panta rhei ciklus harminc szonettje. A szonett igényes finom formáját Bábi nem a formatudása fitog- tatására használja, hanem a filozófiai verskompozíciók természetes melléktermékeként, az ott elhulló gondolati forgácsok frappáns formai értékesítéseként alkalmazza. A filozófiai poémák széles gondolati áradásához ugyancsak természetes megoldásként simul a szabadvers és a nála még sűrűbben használt szabadsorú kötöttvers* Turczel Lajos Jegyzetek a viszonyítás boszorkánykonyhájáról Déri Tibor: G. A. úr X-ben Még mielőtt Einstein feltalálta volna a relativitás elméletét, az irók már több évszázada, sőt évezrede sejtették, ha nem is tudták pontosan megfogalmazni a tételt, a viszonylagosság és viszonyítás végtelen világa felé, legelőször talán a mesékbe és legendákba (itt éltek a történelmi személyek öregapái és nagyanyái) magukból és magukba, múltba és jövőbe so- hanemlátottba és sohanemhallottba a láttottan és a hallottan keresztül gyakran kirándultak, hol Dante-ként pokolba-mennybeszállón, hol Swiftként törpét óriást mutogatva magukban és magukon kívül. Le Sage Sánta ördöge is csak azért tudta leemelni a háztetőket, mert
