Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - Szemelvények a jugoszláv költészetből
■a semmi árnyéka Oscar Davičo Mire ajkamhoz emeltem, elpárolgott tenyeremből a víz, csak árnyéka maradt mögötte a porban. Benne egy másik árny nyoma, de nincs köze a mésszel sózott száraz vizekhez, az ujja, íme, ott meredezik a puszta, néma két part között. Nem iszik, vizet nem merít, nem eszik, száraz szivacs az ajka, álom béklyózza két szemét, a teste — nemcsábítjaszememkenyérfa. Mire se gondol, szeme nem szűri ki a párolatlan érzéseket a foszforpettyes, borsó szemekként gördülő verejtékéből. Talán fölöslegesen sok e csillogás, félő, hogy elsugárzik a fénnyel, mely hang gyanánt terjed e vizek nélküli sodrás tovatűnt hullámkörein a túl kicsi biztonság térségein át. Felállók, feláll. De térdei az én unokáimba roskadoznak a tájon által, bár ezúttal mégsem ők, de ő bukdácsol a köveken át. Foszló testek szaga száll felőle, és meg nem állnak többé, bár szörnyű erővel ellenállnak mélybe süllyedő árnyak oszlásánál is gyorsabb növekedésnek. Már-már egészen benépesítették a szűk partszegélyt, melynek szája kemenceszáj, torka lángoló alagút. Felette, lám az élők elveszett fazeka fortyog, s pörögnek benne szüntelen — embrióként karbatett kézzel, a gyilkosság után is minden ellenséges érzés nélkül a bősz feketeség fölött. Bábi Tibor fordításai Drágán Kolundzija 0 Az égbolt elcsattan karom hüvelyén. Az égbolt megnyitja állkapcsát az éhes lovak előtt. Az égbolt teli van kék kutyákkal. Hallgatlak téged, csillagos mező a tűzben. Minden leányt az égbolt alkotott meg. Az égboltra nézek, amikor esik és ragyog a napfény. Fatörzsek vannak benne és ágyuk, Napbarnított katonák és egybegyűjtött virágok. Pásztorok vágják az eget a csordákban, a liliomok közt. Szobákat húznak ki belőle, búzát vetnek beléje. A borjúnak adják, az öregnek a gerendán. Az úszóknak és szerelmeseknek, akik kivirágzanak a nevetéstől. Ö tengeri rózsák, piros, kék, ibolyaszínű nővérek. A vizen és a parton a ti arcotok az égbolt. Először látom testeteket: fehér az ég jegenyéje. ■Ő illatozik a tenger lován, ő zöldell a fekete hullámon. égbolt
