Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - Monoszlóy M. Dezső: A villamos alatt
csupaszéin orra mosolyogta, hogy szereti. Valójában sohase beszéltek erről, pedig milyen fontos lenne tudni mielőtt még ... Jó lenne, ha meg tudná mozdítani a lábát... a lábát... a lábát.. Azt, amelyik lehet, hogy nincsen. Az is lehet, hogy az a láb, nem is az ő lába, hanem Sárikáé, és ha megmozdíthatná, akkor egyszerre világos lenne minden. A feketekeretesszemüvegű orvos is eltűnne és az árokvágó gép is, a pipacsok is és a szavalókórus is, a gumikötényes szakácsnők is, csak a strand homokja maradna és óriási várakat építhetnének együtt. Keserű íz habzott a szájában. Olyan volt, mintha romlott sört ivott volna, pedig barnásrózsaszín virslire gondolt, ami fürtökben, csüng a lámpavasakon, s a macskaköves utca tele van szórva gézzel vagy tormával. Óvatosan beleharapott a levegőbe. Nem volt se virsli, se torma íze. Milyen íze is van egy virslinek? Érdekes, ezt se lehet sehogyse meghatározni. Más mint a cseresznyéé, egészen más, bár az is ropog az ember szájában, nem úgy mint a meggy, az puha, a foghúzás utáni alvadt vérre hasonlít. Ügy látszik, most is alvadt vér csúszkál a nyelvén. Ki kellene köpni, de nem tudja. — Emeljék fel a fejét, emeljék fel a fejét, emeljék fel a fejét...! — Vajon ezt ki harsogja, a villamos, a mentőkocsi, a lift, vagy a feketekeretesszemüvegű? Minden irányból jön a hang s így nehéz megállapítani. A szavalókórus is mind- úntalan belebeszél a dologba — Él még ? Él még ? Él még ? Ha meg lehetne állapítani a gézbecsavart virslik ízét, s hogy kinek a lábát húzzák a traktorok, az övét-e vagy Sárikáét, akkor az is kiderülne, hogy milyen színű haja volt. Valószínűleg olyan rőtes, mint azok a villámok, amelyek a szeme előtt cikáznak, igen, rőtesszínű volt, de mégis kicsit más, be lehetett fonni, de ezekből a villámokból hiába erőlködik, nem lesznek copfok, inkább injekcióstűk és a szemébe szúrnak. Persze a legtöbb baj mégis azzal az idegen nőszeméllyel van, akinek most hirtelen elfelejtette a nevét, vissza kellene erőltetni a tudatába. Ettől függ minden. Csakhogy hol keresgéljen az ember egy név után. A hasa táján pipacsok nőnek, a lába tele van szórva tormával, a feje körül injekcióstűk táncolnak, a traktor is közelébe dübörög. Az előbb még minden összefüggött, s most valahol kettétépte a villamos a copfokat. Ügy kezdődött, hogy mentőautóba tették, elvitték a műtőbe. De hiszen a hordággyal még ide se értek. Ha ideértek volna, nem feküdne az utca kövezetén. A dereka alatt is kövezet van, csak a feje alá tettek valami összegöngyölt puhaságot. Úgy látszik, egy zacskó meggyet. Ezért nem mozdíthatja a fejét, nehogy a meggyek összelapuljanak. Ha összelapulnak, kicsorog a levük... meglazul az íny és kihullnak a fogak. Miért nem jut eszébe annak az idegen nőnek a neve? Pedig az előbb tudta. El is ismételte, sokszor, sokszor ... és vele van összefüggésben a villamos is ... akkor is éppen rágondolt... azért nem hallotta meg elég gyorsan a zöld csengetést. De most hallja, folyton hallja, összemosódik a traktor dübörgésével és a lift búgásával... Volt egyszer egy orvosi rendelő, benne egy fogas, arra is hasonlít. Azt is későn vette észre, azért táncol állandóan a szeme előtt, s egy fekete keménykalap hintázik rajta. Éterszaga van. Persze, hiszen két napra rá, kivették a vakbelét. Ügy látszik, akkor tolták be a műtőbe és nem az előbb. Összekeverte a két történést. Összekeverte a két múltidőt, ámbár a pluskamperfektumot és a prézenzperfektumot valamikor pontosan meg tudta különböztetni. A befejezett múltidő az a múlt, amelyik... az egész latin egy nagy marhaság, semmiféle múltidő nem fejeződik be, az idő összevissza korcsolyázik a tudatban, egyáltalában nem lehet meghatározni... Befejezett múlt, befejezett múlt, a gumikötényes nők is ott sürgölődtek körötte... negyedik elemista volt. Az osztálytanító hiába nézte a cvikkerén keresztül, nem tudta, hogy már nincs vakbele. Jó, hogy kivették, különben az is a villamos alá került volna ... így talán őrzik valahol, mint az őszibarackos befőttöket nagymama spajzában. Kár, hogy nagymama is a villamos alá került, el se búcsúzott tőle. — Mit tolakszik annyira, rá akar lökni a hullára!... hullára ... hullára! Nagymama is hulla, az az idegen nő is, akinek nem jut eszébe a neve. Ügy látszik nem sikerült a vakbélműtét és ... és ... Hamarosan újra megindulnak
