Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - Monoszlóy M. Dezső: A villamos alatt
a villamosok. Kacsázva fognak rohanni és S betűket rajzolnak majd az útra, a sínek is meggörbülnek, csupa S betű lesz a sínekből, S betű lesz a sínekből! S betű lesz a sínekből! Megvan! Sárika! Sárikának hívták azt az idegen nőt. Sárikának. Tulajdonképpen mi köze van hozzá? Furcsa nedvességet érez a nadrágjában. Fázik! Amikor nyolc éves volt, a nagybátyja és legény barátai elvitték kuglizni. Aztán ittak. Őt is kínálták. Be is rúgott kicsit és bevizelt a nadrágjába. A kertjükben volt egy almafa, arra mászott fel, hogy a nagyanyja meg ne lássa a szégyenét. Ott gubbasztott az ágakon, addig amíg a nadrágja úgy ahogy meg nem száradt. Később azt mondták, hogy férfias cselekedet volt, azért mászott fel a fára, hogy el ne árulja a többieket, akik berugatták. De az igazi ok nem derült ki soha ... Nagymama már hulla ... elgázolta a villamos, nem tudja meg, hogy a szégyen kergette fel a fára, a szégyen, amely most is bizsereg a nadrágjában. És a közelben nincs sehol fa, csak traktor, mentőautó, villamos és emberek ... igen emberek... és a nagyanyja .. vagy nem is ő, csak egy ráncos sárga alma, amely közeledik, közeledik, mindjárt az orrára fog esni... és olyan különös, hogy egyre sötétedik és nagyobbodik ez az alma, már akkora, mint egy villamos... az egész villamos az orrára térdepel, nagy fekete villamos mentőkocsi szirénákkal és csontkeretes lámpafénnyel... ha a száját is eltakarja, megfullad ... egész biztos, hogy megfullad ... lélegezni kellene ... lé-le-ge-zni..lé-le-gez-ni ___ T akarják le... már csak ez a szó hallatszik, talán el se hangzott még s már akkor hallotta, de az is lehet, hogy nem hallotta már. Az óriási alma végre legurult az arcáról, kisimultak a vonásai. A tömeg lassan szétoszlott. Az összegubancolódott sínek kiegyenesedtek és elindultak rajta a szemüvegnélküli villamosok. Lőrincz Gyula: Sebesült, 1939
