Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Gál Sándor: Versek
Anikónak Végtelen távolság a keletkezés útja szép gerincünk betű-ábráján fáj még a korán-elhagyott erdők liánok buja emléke a hűs forrásvíz-ízű árnyék s ha álmunkban zuhanást érzünk néha ős-első rettegésünk emléke követ elindul ezredek porc-szín buboréka nyomát jelzik a komor kőzetek Most márciusban egyforma volt a nappal s az éjszaka akkora tűz lobogott mint a jegenyék most márciusban zöld lángok zenéltek hajnalban mikor kettétört az éj s az ég Most márciusban ez a döbbentő való most márciusban mint a Perm Jura s Kréta korok közt leomló évezredek megkövült kegyetlen mértékében most is van egy pillanat mikor a nappal s az éjszaka ugyanúgy egyforma ugyanúgy csillant reményt ugyanúgy mint akkor feloldva az egyenlőtlen homályt s a fényt szerelemben ez a beteljesülés a foganás perce mely ezredévnyi vetést termékenyít az eleven békülés hitévé a kettészelt földön Az én vétkeimet nem takarja el az éjszaka Az én vétkeim fehérek akár a só Az én vétkeimen nem szikkad vér szaga az én vétkem a mindennapi szó Elsuhan a világ meteor-valósága az űr mélységei nyílnak a csend lágy burka bevon elváltozik a fény az illat Üj második napéj szeptember március a végső a teljes ha marad erő szárnyadban add most a békUlő szerelemhez Gál Sándor napéjegyenlőség 4 5 3 2 1
