Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Gál Sándor: Versek
Gál Sándor sebhelyek csillagrendszere Kiteljesedés izgató öröme Végső Ősz gyümölcsök érnek lobogó színek nedvek a föld kérgéből a csúcsra ívelő utak mélyén önmagukhoz közelednek minden a tiszta célt követi pontos mozgással mint a bolygók időtlen idők óta szeptember árad a magvak csontos burka alatt s míg a holnap csíra-valója épül venyigék gallyak nehezült testén pattog a fény orsókká merevednek szív- lándzsa- s tenyér-ábrájú vén klorofil-húsú növényi szervek Most már mindent megformálhatok mert feloldódott bennem az Idő átlátok a korok kő-redős ablakán s mint a tenyerem ráncait olvasom a világ szívverését Sebhelyek csillagrendszere borítja tested ó ismerős fénylő galaxiák szőlőlevél ábrájú és virágszirom mintás forradások A tested sebei melyek világítanak az emlékek sebei melyek fénylenek olyan közeli mind mint a születő gondolat s olyan távoli sebhelyek csillagrendszere a testeden távolságuk fénye parányi bikafej bökése jaj hogy forgok apró világaid körül 7 6
